Éjfél előtt

„Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!” (Ésa 41:13)

Mindenki ismeri Hamupipőke meséjét, aki éjféli 12 órakor mindig visszaváltozott egyszerű, szegény lánnyá, ezért a bálból is éjfél előtt kellett távoznia. Egyszer azonban elbűvölte őt a herceg szépsége és a személye, ezért néhány pillanatra megfeledkezett arról, hogy ki is ő, és hogy honnan származik. Az éjféli harangszó olyannyira meglepte, hogy egyszerűen futásnak eredt, és siettében elveszítette az egyik cipőjét. Rettegett attól, hogy fény derül a kilétére, ezért mindent félretéve menekült.

Amikor az embernek rejtegetni valója van, folyamatosan attól fél, hogy valaki rájön a titkára, és lerántja róla a leplet. A legtöbb esetben önkéntelenül folyamodunk ilyen elkeseredett módszerekhez, amelyek azonban csak igazi valónkra világítanak rá. Érdekes, hogy általában úgy titkoljuk az isteni családhoz való tartozásunkat és isteni eredetünket, mintha szégyenteljes dolog lenne. Nem akarjuk elismerni, hogy van hitünk, hogy járunk a gyülekezetbe, és hogy étkezés előtt is szoktunk imádkozni. Elfelejtjük megemlíteni, hogy vallásos ismeretekkel rendelkezünk, és még amikor visszautasítjuk az alkoholt, akkor is arra hivatkozunk, hogy autót kell vezetnünk, és nem áruljuk el, hogy bibliai elvek szerint élünk. Hajlamosak vagyunk rejtegetni a „kristálycipőt” meg a „gálaruhát”, mert előnyösebbnek tartjuk úgy mutatkozni, mint Isten nélküli, független emberek.

De hogyan titkolhatnánk el a kapcsolatunkat azzal, Aki feláldozta érettünk Önmagát? Miért tagadjuk rokoni viszonyunkat a világegyetem Királyával? A bűn a következőképpen nyilvánul meg: jónak állítja be a gonoszságot, a jóságot pedig különös gonoszságnak tartja. Az ördög azt hiteti el velünk, hogy nem a legjobb ötlet hívőnek, a biblia olvasójának, Isten imádójának és gyermekének vallanunk magunkat. Ő teszi vonzóvá számunkra a rejtőzködést és a tagadást.

Elmélkedésre: Nemsokára beköszönt az éjfél, az idei év utolsó órája. Most kell jó és bölcs döntést hoznod! Most jött el az ideje, hogy félretedd az álságos magatartást és az álarcot. Most kell eldöntened, hogy az leszel, aki vagy igazából: tiszteld meg az isteni státuszodat! Zárd ezt az évet azzal az elhatározással, hogy többé sosem fogod szégyellni Istent és a hitedet!