A tizenkét éves király

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van” (Róm 8:28)

Bizonyára ismerős Ezékiás története. Ő volt az, akinek az Úr Ésaiás próféta által azt üzente, hogy meg fog halni, tehát intézze el a még rendezetlen dolgait. Ezékiást a hír végtelenül elszomorította, ezért buzgón könyörögni kezdett az Úrhoz. Isten meggyógyította őt, és az életét tizenöt évvel meghosszabbította.

A történészek arra a következtetésre jutottak, hogy mindez nem vált Ezékiás javára. Még gyógyulása évében hatalmas hibát követett el, mert gyógyulását személyes gőgje kielégítésére használta, és nem dicsőítette érte Istent.

Egy másik dolog, ami a gyógyulása után történt, az, hogy született egy fia, Manassé. Ezékiás halála után a fia foglalta el a trónt. Manassé tizenkét évesen lett király (2Kir 21:1). Lényegében még gyermek volt. Képzelj el egy hatodikos gyermeket, akiből hirtelen államelnök lesz. Mit gondolsz? Nyilván, kezdetben a tanácsadókra és az édesanyjára hagyatkozott, Manasséról azonban tudjuk, hogy annyi gonoszságot követett el, és olyan mélyre süllyedt a bálványimádásban, hogy később negatív példaként említi őt a történelem. Ő volt Izrael leggonoszabb királya. A történészek szerint Manassé születése volt a legrosszabb dolog, ami nem történhetett volna meg, ha Ezékiás nem kéri, hogy Isten hosszabbítsa meg az életét.

Feltevődik a kérdés: Mi volt rosszabb, Manassé születése, vagy az, hogy gonoszul cselekedett? Nem áll jogunkban eldönteni, hogy valakinek a születése jó-e vagy rossz, viszont elsősorban saját életünkkel kapcsolatosan meg kell vizsgálnunk, hogy úgy élünk-e, hogy azzal megtiszteljük a nagy ajándékot, az életünket? Az élet amúgy is túl rövid, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag egy nagy előjog úgy élni, hogy felkészülhetünk Isten országára, és elnyerhetjük az igazi életet.

Elmélkedésre: Létezésed nem hiba, de nem is érdem. Bárkik is voltak a szüleid, bárhol is születtél, az életre tekints úgy, mint lehetőségre, mely során felkészülhetsz a tökéletes világban való életre. Éld úgy a kapott életéveidet, hogy a Megváltó majd elmondhassa neked is: „Jól vagyon jó és hű szolgám!”