Az árnyék nélküli óra

„Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána” (Ez 34:11)

Az idő múlását sokáig a nappalokkal mérték. A társadalmi élet felgyorsulásával aztán az ember szükségesnek érezte felosztani az időt. Egy izraelita király egyfajta napórát talált fel, amit „Akház napórája” névvel illettek, melyen az órákat bizonyos lépcsőfokok jelölték.

Gyerekkorunkban mi is készítettünk napórát. Rajzoltunk a porba egy kört, a közepébe leszúrtunk egy cölöpöt, majd a körön pálcákkal jelöltük meg a különböző időpontokat. Amint a középső cölöp árnyéka valamelyik pálcára esett, kiderült, hogy hány óra van. Érdekes, hogy déli 12 órakor a cöveknek nem volt árnyéka, mivel a nap magasan járt az égen, és a fény merőlegesen vetődött rá, de estefelé, amikor a Nap egyre alacsonyabban járt, egyre hosszabb lett a cölöp árnyéka is. Minél alacsonyabb a fény erőssége, annál hosszabb és félelmetesebb árnyékokat produkál.

Ebből érdekes tanulságot vonhatunk le. Amikor az emberre erőteljes, fentről jövő fény vetül, nincs árnyéka, ám minél távolabbra kerül tőle a fény, annál furcsább és nagyobb árnyékot vet a földre. Gyenge fényben nagyobbnak tűnik az ember. Nem csoda, hogy olyan sokan szeretik a sötétséget.

Általában a „törpe” jellemű és képességű emberek igyekeznek előnyösebb, látványosabb képet mutatni önmagukról. Amikor a Megváltó a földön járt, némelyek még a farizeusok és elöljárók közül is megpróbálták úgy kendőzni kicsiny hitüket és hiányos jellemüket, hogy a főhelyekre ültek, vagy különböző eseményeken díszes ruhában jelentek meg. Jézus ezeket az embereket közönséges bűnösökhöz hasonlította, és gyermetegnek nevezte a viselkedésüket.

Bennünket nem az árnyékok tesznek nagyobbá. Minél több időt töltünk a fényben, annál hamarabb tűnik el a sötét árnyék. Ilyenkor látjuk meg valós lényünket minden túlzás és félremagyarázás nélkül. Igazi gyógyulást csak a fény eredményezhet. Az érzéki ember nem a világosságot szereti, hanem a sötétséget, de minél jobban megismerjük Isten szeretetét, az igazság annál inkább meg fogja változtatni az életünket.

Elmélkedésre: Bármennyire is igyekszik valaki eltitkolni a hibáit, és csak a kellemes vagy előnyös tulajdonságait mutatni kifelé, amikor feljön a Nap, mindenre fény derül, ami lehet, hogy sokkal megalázóbb tapasztalat lesz, mint már most beismerni és megpróbálni kijavítani a hibákat a mennyből kapott világosság fényében.