Egy tucat

„Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik” (Róm 8:18)

A legtöbb ember már nem is használja a „tucat” kifejezést, vagy egyáltalán nem ismeri a szó jelentését. A kifejezés egyszerű meghatározása a következő: tizenkét egyforma tárgyból álló készlet. De ezzel a szóval szoktak arra is utalni például, amikor valaminek gyenge a minősége, alacsonyabb rendű, sorozatgyártmány, vagyis „tucat-árú”.

Az emberek egy része menekül az átlagos dolgoktól. Némelyek pedig, még ha nem is túl gazdagok, mégis készek többet fizetni valamiért, csak mert az illető terméket korlátozott mennyiségben gyártották. Drága ruhákat és személyes tárgyakat vásárolnak, mert egyedibb dolgokkal akarnak rendelkezni a többséghez képest. Ez jobbára személyes büszkeség kérdése, és nem gazdasági számítások eredménye. Nem mutatnak érdeklődést és nem tartanak értékesnek olyan tárgyakat, amiket bárki megengedhet magának. Az emberiség tehát általában társadalmi és pénzügyi téren tagolódik. A legtöbb ember szeretne felülkerekedni embertársain, amiért képes akár hatalmas összegeket is kifizetni.

Isten terve mindig is az volt, hogy felkínálja gyermekei számára a legjobbat és a legjobb minőséget. A Megváltó számos alkalommal szót emelt a diszkrimináció és a társadalmi, pénzügyi vagy oktatási megkülönböztetés ellen. Számára egyaránt értékes volt a szegény, a gazdag, a vámszedő, a farizeus, az egészséges és a beteg is, mert mindannyiukat meg kellett váltania a bűn és a halál karmai közül. Ő minden emberért kész volt meghalni. A mennyben az üdvözülteket is megkülönböztetés nélkül fogja a figyelmében részesíteni. Ott majd az alázat nem kötelesség, hanem életmód lesz az újjászületett ember jellemének részeként. A büszkeség és a felsőbbrendűségi érzés Sátán műve, ami az emberiség vesztét okozta.

Elmélkedésre: Ha úgy érzed, hogy embertársaid nem méltók a figyelmedre, vagy nem érik fel a rangodat, akkor talán inkább kérdezd meg magadtól, hogy hogyan éreznéd magad, ha mások csupán „tucat-árunak” tartanának téged. Jó érzés lenne azt tapasztalni, hogy valaki azért néz le, mert rendesen viselkedsz? Ha nem szeretnéd, hogy így bánjanak veled az emberek, jobban oda kellene figyelned azokra, akiket most talán nem tisztelsz kellőképpen. Ne feledd, hogy Isten őket is pontosan olyan fontosnak tartja, mint téged!