Tizenkét évesen ejtette csodálatba a világot

„Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked” (Sof 3:17)

Mivel akkoriban az utazás hosszú időbe telt, és csak kevés csomagot vihettek magukkal az utazók, ezért a vidéken élő zsidók csak ritkán mentek fel a templomba imádkozni. Miközben a felnőttek igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy évente legalább egyszer eljussanak a templomba, a gyermekek vagy az idősek számára ez szinte lehetetlennek tűnt.

A gyermek Jézus csak tizenkét éves korában kísérhette el a szüleit a templomba. Most már nem a szülei ölében, hanem a saját lábán tette meg az utat. Arra már nem is emlékezett, amikor az idős Simeon és a kegyes Anna áldásában részesült. Most viszont a saját szemével láthatta Isten házának szépségét és a papi szolgálatokat, és rengeteg kérdés fogalmazódott meg elméjében a szertartások jelentőségével kapcsolatosan. Kérdéseivel azonban valósággal sokkolta a papokat és a tanítókat. Addig egyetlen gyermek sem érdeklődött ennyire mélységesen, sőt még talán a felnőttek sem mutattak ilyen magas fokú érdeklődést.

A papokat annyira elbűvölte a Gyermekkel folytatott párbeszéd mélységes volta, hogy észre sem vették Jézus szüleinek a hiányát. Napok teltek el, és Jézus kíváncsisága nem hagyott alább, sőt úgy tűnt, hogy annál több kérdése van, minél több választ adnak neki. Olyan dolgokra hívta fel a figyelmüket, amikre korábban nem is gondoltak. A különböző jelképekkel kapcsolatosan egyáltalán nem értették meg, hogy egy sokkal nagyobb rendszer részét képezik. Ekkor fedezték fel, hogy ők sem tudnak mindenre válaszolni, pedig egész életükben a templomi szolgálatokkal foglalkoztak. És minderre akkor adódott a lehetőség, amikor Jézus szülei a Gyermek nélkül indultak haza. Az édesanyja annyira aggódott, hogy nem tudta türtőztetni magát, és szemrehányásokkal illette Jézust, amikor végre rátalált. Itt egy fontos tanulságot vonhatunk le: az ember elhagyja vagy elveszíti Istent, de amikor újból megtalálja, szemrehányásokkal illeti Őt.

Elmélkedésre: Ha úgy érzed, hogy Isten nincs melletted, menj vissza oda, ahol utoljára érezted a jelenlétét! Emlékezz vissza arra a tapasztalatra, amely megerősítette benned a hitet, hogy Ő a barátod! Akkor majd rájössz, hogy Ő mindig melletted volt. Ne feledd, hogy nem Ő hagy el bennünket, hanem minden esetben mi hagyjuk el Őt! Tehát ne korhold ezért az Urat! Inkább adj hálát, hogy várt rád!