Gyerekből herceg tizenkét év alatt

„Ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságotok örömre fordul” (Jn 16:20)

Amikor először hagyod el a szülői házat, alig néhány óra múlva máris felüti fejét a honvágy, és szeretnél minél előbb hazatérni. Ám ha már előre tudod, hogy csak hosszú idő múlva térhetsz haza, akkor egyszerűen nehezedre esik elmenni otthonról. Mózes tizenkét évig élt a szülői háznál, fiatalabb és idősebb testvérei társaságában. Amikor azonban már kellő értelemmel rendelkezett, megértette, hogy ő lényegében a fáraó lányának az örökbefogadott fia. Nem igazán fogta fel, hogy mit jelent a fáraó unokájának lenni, de nem is akarta elhagyni a szüleit és a testvéreit. Aztán mégis eljött a nap, amikor a házuk előtt megállt egy királyi küldöttség. Ekkor már tudta, hogy mennie kell. Fogalma sem volt arról, hogy egyáltalán hazatérhet-e még valaha. Azt sem tudta, hogy lesz-e még alkalma átölelni az édesanyját vagy az édesapját, és hogy viszontlátja-e a testvéreit. Végérvényesen kellett tehát búcsút intenie. Akik próbálták vigasztalni őt, folyton azt hajtogatták, hogy milyen sokat jelent az uralkodó unokájának lenni, és hogy milyen sok szolgája lesz majd a hatalmas palotában. Ezek a kilátások azonban semmit sem jelentettek számára, a hintóból hátrafordulva szomorúan figyelte, ahogy elmaradnak a szerettei.

Az előtte álló lehetőségek bárkit örömre fakasztottak volna, Mózes számára azonban mindez valóságos büntetésnek tűnt. Sosem felejtette el, honnan jött, és hogy kik a szerettei. Élete óriási fordulóponthoz érkezett: tizenkét évesen herceg lett, de egyben a családját is elveszítette. Bármikor kész lett volna változtatni a dolgokon. Az élet azonban nehezen érthető meglepetéseket tartogat főleg gyermek- vagy ifjúkorban. Akkor még nem tudhatta, hogy milyen fontos küldetést szánt neki Isten Izrael népe között. Abban a pillanatban úgy érezte, hogy a dráma, amit átél, egész életén át végig fogja kísérni.

Elmélkedésre: Néha az életben megmagyarázhatatlan dolgok érnek. Korábbi terveink meghiúsulnak, és új irányba kell elindulnunk. Úgy tűnik, hogy minden célkitűzésünk érvényét veszíti, és már semmit sem értünk. Ráadásul senki sem próbálja megmagyarázni, hogy mindez miért történik. Miért szenvedtünk balesetet, miért nem sikerült a vizsgánk, miért romlott el a baráti kapcsolatunk, stb.? Kérdések özöne árasztja el az elménket, és válaszokra várunk. Mózes csak hatvannyolc év múltán kapott választ arra a kérdésére, hogy miért kellett elhagynia a szülői házat.