11 megmentett hattyú

„Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által” (Róm 3:24)

Távol innen, ott, ahová a fecskék vándorolnak a tél idejére, élt egyszer egy uralkodó, akinek 11 fia és egy Eliza nevű lánya volt. A 11 fiútestvért hercegekként tisztelték, díszt és kardot viselve jártak iskolába; gyémántceruzával írtak aranytáblákra, és olyan jól tudták fejből a tanultakat, mintha olvasták volna. Mihelyt meghallotta valaki, hogyan beszélnek, rögtön tudta, hogy hercegek. 
Eliza, a fiúk húga álló nap egy üvegszéken üldögélt, kezében drága képeskönyvet tartva. Jól éltek a gyermekek, de ez nem tartott sokáig. Apjuk, a király, feleségül vett egy gonosz és kapzsi királynőt, aki nem szerette őket. A mostoha, aki egyben boszorkány is volt, hattyúvá változtatta a 11 királyfit, és elűzte őket a palotából, a királylányt pedig egy szegény parasztcsaládhoz küldte a faluba. 
Ennek a mesének is boldog a vége, mint minden mesének. Húguk fájdalmas áldozatok árán kötött mindegyik fivér számára egy-egy csalánból készült inget, megszüntetve ezzel az átkot, és visszaajándékozva nekik a szabadságot: hattyúi mivoltuk helyett valóságos, hercegi mivoltukat. 
A mesék rendszerint az igazság egy részletén alapszanak, amely köré a szerző fantáziája szövi a történetet. Az az igazság, hogy csak valaki szenvedésének az árán lehet megszüntetni egy átkot. Ez minden megszabadulás lényege. 
Nem tudjuk, hogy Andersen olvasta-e az evangéliumot, de valószínűleg ismerte az ember Jézus áldozata által írott üdvtörténetét, és tudta, hogy a bűn átkát csak az Ő szeplőtelen ruhája szüntetheti meg. Szinte mindenki ismerte ezt az igazságot abban az időben. Ez a motívum számos irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotásban megjelenik metaforikus vagy közvetlenebb formában. 

Elmélkedésre: A Megváltó áldozata nélkül nem is beszélhetnénk a bűn okozta átok megszűnéséről. Csak akkor fogják megérteni az emberek, hogy milyen lett volna az élet bűn nélkül, amikor a Szabadító eljön a felhőkön. A végítéletet követően Sátán és a bűn örökre eltűnik, Isten gyermekei pedig félelem és fájdalom nélkül viselhetik majd koronájukat.