A tizenegyedik (jácint) kapu

„Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” (Jak 5:16)

Sokféle drágakő szerepel a Bibliában. A főpap mellényét tizenkét drágakő borította, amelyek Izrael törzseit jelképezték. A templomban sok drágakőből készült tárgy volt, és fejlett kereskedelmet folytattak azokkal.

Az Új Jeruzsálemet bemutató igeszakaszban mind a tizenkét kapunak valamilyen különleges drágakő volt az alapanyaga. A tizenegyedik kapu jácintból készült. A jácint egyfajta sárga árnyalatú topáz, amelyet rózsaszínes-piros minták tarkítanak. Fontos, hogy milyen szögből nézünk egy ilyen kaput, mert a fény kiemeli a drágakő egyébként észrevétlen árnyalatait. A fény érdekes módon nem a napból vagy más égitestből származott, hanem egyenesen Istentől. Ő lesz az Új Jeruzsálem örök Napja. Amikor majd megérint valamit/valakit az Ő fénye, az illető személy/dolog teljes értékében fog pompázni. Amikor egy személy közelében nyilvánvalóvá válik Isten jelenléte, az az ember olyan kellemes színeket és árnyalatokat fog közvetíteni, hogy a körülötte tartózkodókat vonzani fogja a lénye. Senki sem lesz mogorva, rosszindulatú vagy sötét ember azok közül, akiknek az életét megvilágítja Isten fénye. Ahová Isten Lelke alászáll, ott béke, jóság és kedvesség születik.

Sok olyan ember él, aki szentnek vallja magát, de aki nem sugároz semmiféle derűt vagy jóságot; folyamatosan ráncolják a homlokukat, és egy savanyú bíró hozzáállásának jegyeit viselik magukon. Akik ilyesfajta emberekhez közelednek, elutasítva és megfélemlítve érzik magukat.

Jézus közelében jól érezték magukat az emberek, úgy a gyerekek, mint az idősek, az igazak és a bűnösök. Ő nem ítélt el és nem utasított vissza senkit. Amikor Ő közeledett valakihez, az illető személy értékessé és különlegessé vált. A tizenegyedik kapuhoz hasonlóan, a bennünk található drágakő is láthatóvá fogja tenni az összes Istentől jövő jó tulajdonságunkat és rejtett ajándékainkat, amennyiben megengedjük, hogy a Teremtőtől áradó, mennyei fény beragyogjon minket. A Megváltó képmásának és áldozatának szemlélése közben minket is betölthet ez a fény.

Elmélkedésre: A magunk során mi is Isten fényének visszaverődéseivé válhatunk, ezáltal fényt árasztva mindazokra, akik névtelenül élnek, vagy elrejtőznek a szégyen és a félelem miatt. Ha ők még nem látják Istent, legalább egy keveset megmutathatnánk nekik mindabból, amit a mi életünkben jelent a Teremtő. Egy kevés erőfeszítéssel és jóakarattal, sokkal inkább kifejezhetnénk a mások iránti megbecsülésünket, mint ahogyan korábban tettük vagy önmagunkért szoktuk tenni.