11 szabadsága vesztett aranyásó

„Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!” (Zsolt 4:4)

A Gyulafehérvári Fellebbviteli Bíróság házi őrizetet rendelt el 11 vádlott ellen, akit a Verespatakon történő, illegális bányászati tevékenységek ügyében tartóztattak le, mivel engedély nélkül végeztek ásatásokat egy aranybánya területén.

Az arany minden időben lenyűgözte az embereket, főleg a szegényebbeket. A 11 vádlott is beismerte, hogy a szükség vitte rá őket az aranybányászatra. Ezenkívül elmondták, hogy nem voltak tudatában annak, hogy törvénytelen, amit tesznek, mivel senki nem dolgozott már az elhagyatott bányában, ráadásul a meddőhányóban való keresést ártatlan cselekedetnek hitték, mivel olybá tűnt számukra, mintha a kereskedelmi társaság által felhalmozott hulladékban kutattak volna. A nyomozók viszont más véleményen voltak. Az érintettek saját tapasztalatukból tanulták meg, hogy nem jó ötlet másnak a szemetében kutatni, még akkor sem, ha az különleges, csillogó szemét.

Egyesek olyan erősen ragaszkodnak a saját szemetükhöz, hogy gondokat okozhatnak általa másoknak. De a szegénység nem törődik a szabályokkal. Egy alkalommal nagy katonai tábor tartózkodott Izrael falainak közelében. A szírek ostrom alá vették a várost, és arra számítottak, hogy Samária népe éhen hal vagy megadja magát. Csakhogy Isten közbelépésének köszönhetően annyira megijedtek egyik éjjel, hogy zavarodottságukban egymás ellen harcolva futamodtak meg. Ezt követően a tábor elhagyatott volt és teljesen szervezetlen, de nagy élelmiszerkészlet halmozódott fel a területén. Két szegény leprás, akik a városon kívül éltek, az éhségtől és a kétségbeeséstől vezérelve bemerészkedtek a tábor területére. Meglepődésükre bőséges élelmet és ruházatot találtak az elhagyatott táborban.

A verespataki szegényekkel ellentétben őket nem nyilvánították emiatt büntetett előéletűeknek, sőt önzetlenséget tanúsítottak, mert a városban tartózkodókat is értesítették a váratlan áldásról ahelyett, hogy megtartották volna maguknak a hírt. Milyen különös! Pont azoknak az embereknek köszönhetően menekült meg a város, akiket betegségük és szegénységük miatt korábban elűztek a városból! Mindaz, amit a két leprás talált, az aranynál is sokkal többet ért a város éhes lakói számára, mert az életüket jelentette.

Elmélkedésre: Az önzetlenség egyike a legértékesebb ajándékoknak, amelyeket egy ember kaphat. Az önzetlen emberek számára nincs nagy jelentősége mások viselkedésének, és nem az igazságtalanság vagy a faragatlanság bírja tettre őket, hanem az Isten által megérintett szívük alakítja önzetlenné a gesztusaikat.