A 11. zsoltár

„Az éneklőmesternek. Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?! Mert íme, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igaz szívűekre lövöldözzenek. Mikor a fundamentumok is elrontattak, mit cselekedett az igaz? Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait. Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke. Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük! Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orcáját.” (Zsolt 11)

A legtöbb zsoltárhoz hasonlóan ez is a remény imája. Egy nyilvánosan felolvasott zsoltár vagy elmondott ima tulajdonképpen mód arra, hogy olyasvalamit közöljünk az emberekkel, amit valójában Istennek akarunk mondani. Azt képzeljük, hogy a védelemről és az igazságról, illetve Isten hatalmáról és a körülöttünk élők gonoszságáról beszélve mi vagyunk azok, akik azt sugalljuk Istennek, hogy mire vágyunk, és milyen jótéteményében reménykedünk, holott valójában Isten Lelke ihlet minket ilyesfajta, bizakodással és derűlátással átitatott imák elmondására.

Mennyei Atyánk tudja, mire van szükségünk, még mielőtt megszólalnánk. Szüksége van azonban az imáinkra ahhoz, hogy tiszteletben tudja tartani a saját életünkről való döntésünk jogát. Ahhoz, hogy beavatkozhasson az életedbe, Istennek szüksége van a te nyitottságodra és arra, hogy kifejezd a vágyaidat. A 11. zsoltár egyike a legfényesebb imáknak. Ha bármikor azt érzed, hogy nem tudod, hogyan imádkozz, olvasd el ezt a zsoltárt, és mutasd be a saját vágyadként, majd fogalmazd is meg a saját szavaiddal!

Elmélkedésre: Ha teheted, fogalmazz igényesen, amikor imádkozol. Isten megérdemli a választékos szavakat! Ha kifogytál az ötletekből és a szavakból, hagyd, hogy a szíved és a gondolataid csendben megálljanak előtte, és mondd el neki, hogy szeretnéd, ha segítene neked, vezetne és megvédene téged. Ő nemcsak a legszebb himnuszokat hallja, hanem a legmélyebb hallgatást is, és ugyanazzal az örömmel válaszol mindkettőre.