A tizenegyedik parancsolat

„És az Istennek békessége (…) meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4:7)

Berlin, 1945 áprilisa. A szövetséges hatalmak letartóztatják azokat a Németországból származó férfiakat és nőket, akik Adolf Hitlerre, Eva Braunra, Joseph Goebbels-re, Martin Bormannra és más náci vezetőkre hasonlítanak; teszik ezt azért, hogy megtalálhassák és megbüntethessék az igazi bűnözőket. Egy bombázás során több ilyen fogolynak sikerül elszöknie, de egy olyan földalatti raktárba keverednek az erdőben, ahonnan attól való félelmükben, hogy a környező mocsarakat és dombokat aláaknázzák és újra elkapják őket, nem menekülnek tovább.

A történet egyfajta példázat, amely fokozatosan mutatja be az ember vadállattá, a felebarát uralkodóvá és az áldozat hóhérrá való átalakulásának fokozatait. Nagyjából minden diktatúra erre a működési mechanizmusra épül. A példázat szereplői valóban áldozatok. A hasonlóvá válás áldozatai. Nemcsak kívülről leselkedik rájuk a veszély, hanem bennük, hasonló mivoltukban él. A történet narrátora szerint azért haltak meg ezek az emberek, mert hasonlítottak bizonyos rossz hírű emberekre, és mert valaki megengedte magának, hogy a jóság és a kollektív igazságosság nevében parancsot adjon ki az életükre vonatkozóan.

Ebben a kontextusban a következő lehetne a 11. parancsolat: „Ne határozz meg új parancsokat!” Ha olyasvalaki, aki nem jogosult rá, parancsot ad ki, az ugyanolyan súlyos cselekedetnek számít, mint bármelyik másik bűncselekmény. A fent vázolt történelmi példázat sajnálatos módon nem tartozik a kivételek közé. Minden időben éltek olyan értelem nélkül való, jellemtelen emberek, akik korlátozott ítélőképességük alapján parancsoltak, és abban a hitben éltek, hogy az igazságot képviselik. Sok ártatlan hívő esett áldozatául ilyen törvénytelen helyzeteknek. A keresztény történelem tele van olyan analfabéta és frusztrált emberekkel, akik úgy gondolták, hogy törvényeket határozhatnak meg mások hitére vonatkozóan.

Elmélkedésre: Lehet, hogy nem tudsz lebeszélni másokat arról, hogy parancsolókká és diktátorokká legyenek, de odafigyelhetsz arra, hogy te ne válj mások bírájává. Ki vagy te, hogy ítélkezz mások felett? Nem tudod, hogy Isten az egyetlen személy, akinek joga van ítéletet hozni és parancsolni? Ne ess abba a csapdába, hogy azt hidd, egyedül nálad lehet az igazság, és csak te tudhatod, mi a legjobb mindenki számára! Gondolj arra, hogy ezáltal még azzal is tetőzöd a bűneidet, hogy más lelkek terhére válsz az arroganciáddal! Légy inkább önmagad cenzora és ítélője, ezzel épp elég dolgod akad.