11 futballjátékos egy csapatban

„Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.” (Ésa 44:22)

Minden sportágnak megvannak a maga szabályai és a csapatok összetételére vonatkozó kikötései. A futballt a sport királyának tartják. Nem a játékosok intelligenciája vagy a szurkolók műveltsége miatt, hanem valószínűleg azért, mert az egyik legelterjedtebb sport, és a legtöbb nézőt gyűjti össze.

Egy futballcsapat 11 játékosból áll, beleértve a kapust is, és a szurkolók szenvedélye különbözteti meg a többi sporttól. Egyesek csupán mikrobisták (a vérükben van a futball „mikrobája”), míg mások sajnálatos módon „ultrákká” válnak (sportrajongónak álcázott huligánokká). Sok futballmeccset valódi háború követ az utolsó sípszó után. Rendőri, csendőri egységek őrzik és szélesztik szét a szurkolókat, néha erőteljes beavatkozásra van szükség a versenypályán kívüli verekedések megakadályozása érdekében.

Nagy különbség van a futballcsapatok és a röplabda- vagy kézilabdacsapatok szurkolói között; másmilyennek mutatkoznak azok, akik teniszmeccsre készülnek. Annak, aki aktív szurkoló a stadionban, bizonyos mértékű szenvedéllyel és brutalitással kell rendelkeznie. Hajlandónak kell lennie egy erőszakosan beszélő és viselkedő tömegbe vegyülni.

Egy keresztény számára meglehetősen nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen, hogy ilyen szurkolóvá váljék. Ha a lelátóra menne, és megpróbálna keresztény minőségéhez híven viselkedni, különcnek számítana, vagy lehet, hogy nem bírna ellenállni a nyomásnak, és magára öltené a körülötte ülők viselkedését. A következő, elgondolkodtató szólás releváns a mi témánk szempontjából: „Ki korpa közé vegyül, megeszik a disznók.” Bizonyos helyzetek, bár önmagukban nem feltételeznek bűnt vagy erkölcstelenséget, mégis összeegyeztethetetlenek keresztény mivoltunkkal. Kereszténynek lenni a kezdetektől bizonyos lemondásokkal jár.

Elmélkedésre: Szinte lehetetlen, hogy minden időben tisztán megőrizzük jellemünk fehér ruháját, mialatt rendszeresen meghempergőzünk a kétes ártatlanság mocsarában. Lehet bármilyen éber és magabiztos valaki, nem szabad elfelejtenie, hogy van még egy meghatározó alkotórésze ennek az egyenletnek: Sátán. Nem tudjuk, mivel fog előállni, amikor egy keresztény ember határhelyzetben találja magát.