Szeptember 11

„Mert nem zár ki örökre az Úr.” (Jer 3:31)

Nem szükséges megjelölnünk az évszámot, mert mindenki a 2001-es New York-i ikertornyokat ért terrortámadásra gondol ezt a dátumot hallva. Sok elemzést végző ember szerint ebben az időpontban megváltozott a világ, és egy új korszak vette kezdetét. A klasszikus háborúkból és a megszokott csatákból, mint ahogyan sok más dologból is, történelem lett. A bosszú és a gyávaság korszaka kezdődött el, amely anélkül csap le, hogy tekintettel lenne az ártatlanságra, az életkorra vagy bármilyen más szempontra. A terrorizmus lényegében a gyengék megküzdési módja, amelyet legtöbbször bármiféle racionális ok nélkül visznek véghez. Ilyenkor a végletekig alávetik magukat a megtorlás törvényének, azon az elven, hogy „ha én szenvedek, te is szenvedni fogsz; ha az én családomban sokan szenvednek és meghalnak, a te családod tagjai is szenvedni fognak és el fognak pusztulni”. Bár ezeket a megnyilvánulásokat a vallásnak tulajdonítják, valójában nincs kapcsolat a lelkiség és ezek között a szörnyűségek között.

A szeptember 11-i események egyik legrosszabb következménye talán a bizonytalanság, a gyanakvás és az állandó félelem állapota. Azok, akik ezeket a támadásokat kezdeményezik, Sátán tökéletes eszközei. Beoltotta őket az úgynevezett „szent háború” gondolatával, és megtiszteltetésnek tartják, hogy feláldozzák magukat az azok ellen vívott harcban, akik másképp hisznek és gondolkodnak. Ha az ember elméje a gonosz irányítása alá kerül, nem fogja látni a fényt, csak a bosszúra és a gyilkosságra való késztetést fogja érezni. Isten Lelke nem találhat helyet egy ilyen embernek a szívében, és emiatt ő a „méltatlan gondolkozás” állapotában marad.

Saul egyike a szent történelem szereplőinek. Egy adott ponton hagyta, hogy az irigység egyszerű érzéséből kiindulva fészket rakjon a szívében a fiatal Dávid iránti gyűlölet. Amikor megértette, hogy Dávid jobb és hűségesebb nála, és lehetséges, hogy őt teszi Isten királlyá helyette, Saul üldözni kezdte, és valóságos terrorháborút indított ellene. Sok életet pusztított el, rengeteg energiát szánva arra, hogy bosszút álljon valakin, akiről azt gondolta, hogy el akarja venni tőle a trónt. Isten többször próbálta megállítani, de ő halála napjáig folytatta a bosszúállást, anélkül, hogy elégtételt érzett volna. A bosszúnak sohasem lehet előnyös vége.

Elmélkedésre: Bár Sátán a szívünkbe és az elménkbe akarja helyezni a bosszú valós vagy képzelt okait, emlékeznünk kell egy fontos igazságra: a bosszú kizárólag az Úré. Nem kaptunk sem megbízatást, sem engedélyt arra, hogy bosszút álljunk bárkin valami személyes dologért vagy bármilyen okból kifolyólag. Ha nyugodt szívvel szeretnénk élni, még csak szimpatizálnunk sem szabad a bosszú gondolatával. Ez a legrosszabb méreg.