Apollo 11

„Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.” (Zsolt 46:7)

Apollo 11 az első olyan küldetés neve, amelynek végrehajtásakor az ember a Holdra, vagyis a Föld természetes „műholdjának” felszínére lépett. Ez egyben a NASA által irányított Apollo-programok ötödik, emberek által végrehajtott küldetése, és a harmadik olyan misszió, amely a Hold pályájára irányította az embereket.

Az 1969. július 16-án elindított küldetés csapatát Neil Alden Armstrong, a küldetés parancsnoka, Michael Collins, a parancsmodul pilótája és Edwin Eugene „Buzz” Aldrin Jr., a holdkomp pilótája alkotta. Armstrong és Aldin volt az első két ember a történelemben, aki július 21-én a Holdra léphetett, mialatt Collins felettük körözött. A sikeres küldetés valóra váltotta John F. Kennedy amerikai elnök álmát, aki a hatvanas évek végéig el akart küldeni egy embert a Holdra, és ezt a vágyát egyértelműen kifejezte az Egyesült Államok Kongresszusának 1961. május 25-i ülésén tartott beszédében.

A holdra szállás kíméletlen kritikusai, az 1969. július 16-i eseményekkel kapcsolatos összeesküvés-elméletek alkotói azt állítják egy filmen látható bizonyítékok alapján, hogy a film felvételei egy, a Földön található stúdióban készültek. Egyesek szerint a hamisítás célja az volt, hogy igazolja az Apollo-program számára szánt pénz eltűnését, szerintük az Apollo soha nem jutott el a Holdra. Mások úgy vélik, hogy az Apollo 11 valóban megérkezett a Holdra, de az ott készült valódi felvételeket titokban tartják, és az a film, amely a nyilvánosságra jutott, pusztán hamisítvány.

A hitelességgel kapcsolatos vitákon túl egy tényre érdemes emlékezni Neil Armstronggal, a küldetés parancsnokával kapcsolatban. Amikor visszatért az űrből, tőle is megkérdezték a riporterek, amit más űrhajósoktól is (többek között Gagarintől a Szovjetunióból): „Találkoztál Istennel?” Armstrong válasza az volt, hogy Isten mindenütt jelen van az Univerzumban, és bárhová fordult, Őt látta. Egészen más válasz volt ez, mint amit orosz társa, Gagarin adott, aki arrogánsan kijelentette, hogy ő járt az űrben, de Istent nem látta sehol.

Elmélkedésre: Minél kisebb a jellemed „térfogata”, annál kisebbnek képzeled el Istent; ha egyáltalán nem látod Őt, azt jelenti, hogy már csak az arrogancia maradt meg a jellemedből. Viszont ha szép jellemed van, akkor elegendő alázattal is rendelkezel ahhoz, hogy még a részletekben is meglásd az Univerzum Teremtőjét. Aki nem látja Istent, minden bizonnyal a tükörbe néz, és nem egy ablakon keresztül szemléli a világot.