11 részre osztott Kánaán

„Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok.” (1Pt 5:7)

A Kánaán felé vezető út nagyon hosszú volt, annyira hosszú, hogy csak két ember érkezett meg oda azok közül, akik elindultak Egyiptomból. Amikor végre beléphettek az ígért földre, az izraelitáknak meg kellett küzdeniük a területért. Elég érdekes olyasvalamiért küzdeni, amit megígértek és ajándékba adtak! Ennek a küzdelemnek azonban több célja volt. Isten felszabadíthatta volna az országot, mielőtt a nép odaér, de nem tette meg, mert ha bármiféle erőfeszítés nélkül elfoglalhatták volna a földet, akkor azt gondolták volna az izraeliták, hogy ugyanúgy gond nélkül elvándorolhatnak onnan az első adandó alkalommal.

Általában keveset ér a szemünkben az, amiért alacsony árat vagy éppenséggel semmit nem fizetünk. Ha erőfeszítések nélkül az övék lehetett volna a föld, alábecsülték volna a kapott ajándékot. Az elfoglalásért vívott küzdelemben két másik leckét is tanultak: együttműködni egymással és bízni Isten erejében. Ők gyakorlatilag nem voltak veszélyben, és nem is kellett volna veszélyben lenniük, ha egység lett volna közöttük, és hittek volna az ő Istenükben.

Amennyiben megtanulták és tisztelték az engedelmesség leckéjét, a mennyei Vezető az ígért helyre irányította őket. Meglepődést váltott ki, hogy az elosztandó területek listája tizenegy területet tartalmazott, és nem tizenkettőt, amennyi a törzsek száma volt. De ami ennél is érdekesebb, hogy senki sem lázadt fel, mindenki elfogadta a Józsuén keresztül véghez vitt isteni tervet. Tizenegy törzs harcolt a területért, amelyet aztán elosztottak a családok között, az egyik törzs azonban, a Lévié, másfajta örökségnek örvendhetett. A Megváltó áldozatát és az emberiség megmentéséért végzett munkáját jelképező papi szolgálatot Lévi fiaira bízták, és ez, bár első látásra veszteségnek tűnhetett, valójában nagy megtiszteltetésnek számított. A lévitákat nagy tisztelet övezte a nép körében; áldást és védelmet jelentettek ott, ahol éltek. Isten jelenlétét jelképezték Izrael területén. Létezik hát az anyagi javaknál fontosabb örökség is.

Elmélkedésre: Ha Isten nem áld meg minket anyagi javakkal vagy társadalmi elismeréssel, akkor figyelmesebben körül kell néznünk ahhoz, hogy észrevegyük: az örökség, amelyet kaptunk, sokkal fontosabb és értékesebb egy állandó fizetésnél vagy egy fényűző otthonnál. Aki Benne bízik, sokkal érdekesebb és fontosabb területen fog gazdálkodni.