A tizenegyedik órában

„Ha őt keresénditek, megtaláljátok”. (2Krón 15:2)

Az állandósult kifejezéseink között szerepel „a tizenegyedik órában” kifejezés is. Ez a kifejezés eredetileg a munkanap, vagyis a nap világos részének mérésmódjából származik. Napjainkban a 12 óra a nap vagy az éjszaka közepét jelöli, ez azonban különbözik a bibliai népek által gyakorolt mérésmódtól. Ha az első óra napjaink időszámítása szerint reggel 6 órát jelentett, a tizenegyedik óra délután 5 óra körül lehetett. Este 6 órakor ért véget a leghosszabbnak számító munkanap. Mivel nem léteztek televíziók, sem Facebook, bőven maradt idejük az embereknek a pihenésre.

Amikor a szőlőskert tulajdonosa elindult munkásokat keresni a Megváltó által elmondott példázatban, reggel 6 órakor (az első órában) kezdte a keresést, aztán 9 órakor (a harmadik órában) tovább keresett, majd folytatta az utolsó alkalomig, vagyis a tizenegyedik órában is (délután 5 órakor). Végül már csak egyetlen munkaóra volt hátra. Valójában ennél később már nem lehetett volna, ez volt az utolsó lehetőség. Innen származik „a tizenegyedik órában” kifejezés, amely egy határhelyzethez közel történő dolgot vagy cselekvést jelöl. Más szóval, ha ezt a határt is átlépjük, nincs tovább. Ez a késés késésének a kifejezése, az ennél később már túl késő.

Ma annak a kifejezésére használjuk ezt a szókapcsolatot, hogy valami az utolsó lehetséges pillanatban történik. A lelkiekre nézve ez azt jelenti, hogy valaki utoljára kapja meg a lehetőséget, hogy Isten mellett döntsön. Az életünk szempontjából nézve a tizenegyedik óra azt az utolsó alkalmat jelöli, amikor még tudatunknál vagyunk, ennélfogva képesek vagyunk döntéseket hozni. A halál órájában már lehetetlen bármin is változtatni. A bal lator még azelőtt az üdvösséget választotta, hogy elveszítette volna a döntés képességét. Ez az egyik legmeggyőzőbb példa arra, hogy Isten mindenkit szeretettel vár és fogad. Minden embernek, bármennyire is elesett lenne, még az utolsó órában is van esélye arra, hogy döntést hozzon, és helyet adjon a Megváltó megbocsátásának és az általa felajánlott megmentésnek.

Elmélkedésre: Nem tudjuk, mikor jön el a tizenkettedik óra, ezért úgy kell tekintenünk a jelen pillanatra, mintha a tizenegyedik órában lenne. Most még örök érvényű döntést hozhatunk.