Még tíz nap se

„Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik.” (Jn 10:9)

Tudjuk, hogy Eliézer, Ábrahám szolgája jelet kért Istentől, hogy megtudja, ki az a lány, akit majd megkérhet Izsáknak. Megérkezett Rebeka, és sikeresen „vizsgázott”, ezért Eliézer elment a családjához, hogy megkérje a lány kezét. Meglepetésére a család felismerte, hogy Isten döntése áll az események mögött, ám volt egy kérésük: „Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el” (1Móz 24:55). A kérés jóérzésről tanúskodott, hiszen a lánynak egy távoli településre kellett költöznie, és nem volt valószínű, hogy valaha viszontláthatják. Gyakorlatilag itt végleges elválásról volt szó. Nem egy hetet vagy egy hónapot, hanem csak tíz napot kértek, ami szerintük elég volt ahhoz, hogy a lány és a család is felkészüljön az elválásra.

El tudod képzelni, hogy milyen lenne tudni azt, hogy a szeretteiddel az utolsó tíz napodat töltöd? Hosszúnak vagy épp rövidnek tűnne ez az idő? Szeretnél-e valamit mondani vagy tenni azokért a személyekért, akiktől elszakadsz? És van-e valami, ami nyomaszt, és amit még helyrehozhatsz?

De miért nem végzed el ezt a képzeletbeli feladatot abban az esetben is, ha senkitől sem kell elválnod? Miért nem mondod el, amit kell, miért nem kérdezed meg, amit tudni szeretnél, és miért nem mondod ki azt, amihez eddig még nem volt bátorságod? A ritka alkalmakat általában csak akkor értékeljük, amikor már elmúltak. Miért nem használod ki az alkalmatos időt, és miért nem hozod helyre a másokkal megromlott kapcsolatodat? Miért nem hallatod értékelő szavaidat azért, ami mindig is tetszett a szeretteidben? Miért nem beszélsz a szeretetedről, a bűnbánatodról, a gondolataidról, hogy ezekről a melletted levők is tudomást szerezzenek?

Elmélkedésre: Számos dolgot rejtegetünk a szívünkben, mert azt gondoljuk, hogy még nem jött el az ideje felfednünk azokat. Halogatjuk a hálát, tétovázunk bocsánatot kérni vagy megbocsátani. Azt hisszük, hogy még előttünk van az egész élet, és hogy van még időnk. Sajnos, folyamatosan meglepetések érnek, amikor borulnak a terveink. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!