Tévedés tíz év után

„Az én orcám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?” (2Móz 33:14)

Ábrahám már tíz éve lakott idegenként Kánaán földjén, ahová Isten parancsára költözött. A felesége ekkor veszítette el a bizalmát Isten ígéretében, ezért feleségül adta Hágárt a férjének, hogy tőle szülessenek utódai (1Móz 16:3). Nem tudjuk, hogy hány éves házassági évfordulójukat ünnepelték, azt azonban tudjuk, hogy Istenbe vetett bizalmunknak ez volt a tízéves évfordulója. Miközben Ábrahám a bizalmat ünnepelte, Sára úgy döntött, hogy a bizalmi évfordulót a bizalmatlanságával ünnepli meg. Már nem hitt az ígéret teljesedésében.

Ez felettébb furcsa, de ne hamarkodjuk el a dolgot! Hát nem így járunk el mi is? Számos bizonyítékkal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy mi módon vezetett Isten: átsegített nehéz vizsgákon, helyzeteken, betegségen vagy csalódáson. Velünk volt és megsegített. Ennek ellenére mi sokszor úgy döntünk, hogy a saját kezünkbe vesszük a sorsunkat. Hisszük, hogy Ő vezetett és segített, ám ettől kezdve saját megoldásainkat akarjuk alkalmazni. Velem volt az óvodai évek alatt, az elemiben és a líceumban, ám az egyetemre már úgyis oda megyek, ahová én akarok. Számos eseményen és döntésben vezetett, de a barátsággal és házassággal kapcsolatosan majd egymagam fogok dönteni. Mi történik velünk? Miért járunk el így? Talán meguntuk az Úr jelenlétét és vezetését? Azt hisszük, hogy kellően felnőttek vagyunk már ahhoz, hogy független döntéseket hozzunk? Összetévesztjük Istent az életünkben jelen levő felnőttekkel, akik folyton meg akarják mondani, hogy mit tegyünk?

Remek ötlet visszatekinteni a múltba, és meglátni, hogyan voltunk támogatva és vezetve az életben. Ez nem azt jelenti, hogy borúlátóan merengünk és nosztalgiázunk, hanem azt, hogy belekapaszkodunk korábbi életünk biztos és komoly támpontjaiba. Aki nem szemléli múltjának isteni vezetését, olyan, mint az irányt vesztett hajó, amelyet ide-oda sodornak a hullámok.

A bizalmat igazából még több bizalommal, sőt szövetségkötéssel ünnepelhetjük meg.

Elmélkedésre: Gondolsz-e néha az Istennel kötött barátságodra? Kötöttél-e szövetséget az Úrral? Ha igen, akkor ünnepelj úgy, hogy ma újítsd meg a szövetségedet! Ha viszont még nem kötöttel szövetséget Istennel, akkor tedd ezt legfontosabb terveddé, és imádkozz ezért!