Kétszer tíz

„A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet.” (Mt 12:20)

A vizek folyamatosan apadtak a tizedik hónapig, és a hónap első napján meglátszódtak a hegyek csúcsai (1Móz 8:5). Az özönvíz százötven napig tartott. Amikor Noé kitekintett a bárka ablakán, először a hegyeket pillantotta meg. Fogalma sem volt, hogy mi lehetett a még hatalmas víztömeg borította völgyekben. Ekkor még tervezni sem tudott. Mindezek ellenére a látvány erőteljes jelét képezte a katasztrófa végének. Tudta, hogy a bárkában ott vannak a megmenekült lények, és hogy a vizekben is élnek olyan teremtmények, amelyeknek nincs szükségük bárkára a túléléshez. Minden ember odaveszett. Noé valószínűleg azért búsult, mert közvetlen családján kívül senki sem akart vele tartani, és talán gyötörte a gondolat, hogy többet is tehetett volna embertársaiért.

Bizonyos értelemben ez volt az új világ kezdete. Noé csak hallásból tudott arról, hogy milyen lehetett teremtéskor a föld, mégis érezte, hogy semmi sem lesz már olyan, mint korábban volt. Azon gondolkodott, hogy vajon fel fog-e ismerni, képes lesz-e azonosítani egy bizonyos helyszínt. Ám a hegyek a helyükön voltak, és ez biztos pontot jelentett számára.

A Szentírásban a hegy egy erőteljes, gyakran ismétlődő szimbólum. Ilyen volt a Sion-hegye, a Sínai-hegy, az Olajfák-hegye, stb. A hegy Isten örök voltát jelképezi. Gyermekei számára az Úr az a hegy, amelyre menedéket keresve fölkapaszkodhatnak. A Törvény is a hegyről érkezett, és onnan, vagyis a Golgotáról jön a megváltás is. A Biblia legmegrázóbb jelenete is egy hegyen játszódott. Az volt a legfontosabb hegy, amelyre a Megváltó felvitte a keresztet és a bűneinket. Az ember a kereszt lábánál megpihenhet, és megszabadulhat a bűnök terhétől. Csak a hegyen, az Ő áldozata mellett láthatjuk meg a reménységet, azt, hogy a katasztrófa elmúlt. A szörnyű vízözönhöz hasonlító, világtörténelem végi katasztrófa is el fog múlni, ha a hegyre nézünk. Meg fogjuk érezni, hogy most kezdődik el az az új világ, amelyet Isten épít újjá minden megtérő ember szívében.

Elmélkedésre: Amikor semmit sem látsz, és nincs hited, tárd ki az ablakot, képzeld el, hogy látod a kereszten függő Jézust, és engedd, hogy ez a látvány meséljen neked a megbocsátásról, az új lehetőségről és arról, hogy még mindig szemlélheted Őt, hogy még van megváltás, és létezik egy olyan világ, amelyet Isten neked szeretne ajándékozni.