Csupán tíz ember

„És eszükbe vevék, hogy Isten az ő sziklájuk, és a felséges Isten az ő megváltójuk.” (Zsolt 78:35)

 „Az alapján ismerem fel az intelligens embert, hogy hány értéket sikerül nem összetévesztenie valami mással. Egyébként a társadalmunk válságot él át, mivel balga módon keveri az értékeket. A lelki értékeket vagy teljesen megveti, vagy külső, azaz gazdasági, politikai, szexuális okok alapján veszi figyelembe. A bennünket körülvevő káosszal nem tudunk szembeszállni… Ezért tehát folyamatosan egymagunkban kell harcolnunk. Világunk maga lenne a mennyország, ha az emberek nem a jutalomra gondolva cselekednének. Ha csupán tíz ember képes lenne szabadon, a valóságra nyitottan, előítéletektől mentesen tevékenykedni, zavartalan lehetne az élet. Nem az érdekel, hogy mi történik körülöttünk, hanem csak az, hogy mit teszünk mi magunk.” (Mircea Eliade)

Feltevődik a kérdés: egyáltalán lehetséges-e, hogy az ember teljesen kizárja a jutalom iránti vágyat? Ki tudja-e mondani, hogy „szeretlek” anélkül, hogy legalább egy „én is” válaszra várna? Képesek vagyunk úgy ajándékozni, hogy ne is reménykedjünk abban, hogy a megajándékozott személy legalább felfigyel ránk, vagy egy köszönő szót mond?

Érdekes bibliai példa a Jób története. Sátán abból a feltevésből indult ki, hogy minden embert, aki szereti Istent, valójában csak a jutalom érdekli. Hatalmas meglepetés éri azonban, amikor veszteségei és szenvedései ellenére Jób ugyanolyan kitartóan és hálásan dicsőíti Istenét. Újabb példa a három ifjú Babilonban. Tüzes kemencével fenyegetik őket, ha nem tagadják meg Istent, amire ők egyszerűen csak így válaszolnak: „A mi Istenünk ki fog minket szabadítani, de ha nem is tenné meg, mi akkor is hűségesek maradunk.”

Ezen a ponton található meg az ember és Isten közti kapcsolat lényege. Igaz, hogy ehhez tanulásra van szükség, és annyira jól kell ismernünk Istent, hogy miután felfedezzük jellemének szépségét, már ne érdekeljenek a földi élet nyújtotta előnyök, hiszen óriási nyereség a Vele való barátság.

Elmélkedésre: Az Istennel való igazi baráti kapcsolatra nem véletlenszerűen jutunk el, és nem is úgy, hogy rettegve az Ő haragjától, kényszerből cselekszünk. A barátság az ismeret gyakorlása, ezért olvasnunk kell Róla, keresnünk kell Őt a természetben, és imádkozás közben meg kell éreznünk az Ő közelségét.