Tizedik parancsolat

„Ő nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.” (Zsolt 55:23)

Íme, az egyik legnehezebben betartható parancsolat: „Ne kívánd…” Ennek hallatán az ember első kifogása az, hogy a kívánság nem szándékos dolog, hanem önkéntelenül jelentkezik, amint megpillantunk valami érdekfeszítő dolgot.

Az történik azonban, hogy a vágyat összetévesztjük a kívánsággal. Természetünk alapeleme, hogy bizonyos dolgokra vágyunk. A Szentírás szerinti kívánság azonban ennél sokkal összetettebb. Kiindulhat akár egy olyan dolog utáni vágyból, amelyre nem vagyunk jogosultak, és amelyet szándékosan nem akarunk elnyomni, és kitartunk mellette. Amikor úgy döntünk, hogy a helytelen vágy területén maradunk, és olyan dologra vagy személyre áhítozunk, amihez vagy akihez nincs jogunk, nem teszünk egyebet, mint kihívjuk magunk ellen a kívánságot.

A Biblia többféle kívánságról beszél: a szemek kívánságáról, a test kívánságáról, a szív kívánságáról. A szívünk, vagyis a lelkiismeretünk azonnal jelez, ha helytelen dolgot kívánunk. Ez az a pillanat, amikor döntenünk kell az „aknamező” elhagyásáról. Ha tétovázunk és kérdéseket teszünk fel, máris terveket kezdünk szőni az áhított dolgok megszerzésére. Az elménk még akkor is arra a dologra fog összpontosítani, ha nem visszük véghez a tervet, és a későbbiekben is csak a megfelelő pillanatot fogja keresni. Amikor kívánunk valamit, fel sem merül bennünk, hogy az jó-e vagy rossz, hanem azon gondolkodunk, hogy miként szerezzük meg, és hogyan kerülhetnénk el a megszerzésével járó következményeket. Sok esetben csak a kilátásba helyezett felelősségre vonás és a szégyen gátol meg abban, hogy véghezvigyünk mindent, ami megfordul a fejünkben, ez azonban még egyáltalán nem jelenti azt, hogy rendben van az életünk.

Elmélkedésre: Az elménkben születő gondolatok olyanok, mint a madarak: ha megengedjük, fészket raknak és beköltöznek. Ám ha érezzük, hogy egy gondolat helytelen és elhessegetjük, építőjellegű gondolatokra fogunk törekedni, vagy imádkozni fogunk, és akkor a helytelen gondolatok tényleg elszállnak. Lehet, hogy később még néhány alkalommal visszatérnek, de az ismételt elutasításunkra fel fogják adni a küzdelmet. Nem a mi hibánk, ha megszületnek bennünk a gondolatok vagy a vágyak, azért viszont már mi vagyunk a felelősek, ha megtelepszenek bennünk, vagy ha „szóba állunk” velük.