Rozsdás fazék a kilencedik évben

https://youtu.be/5TaqdWdgWe4
„Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.” (2Kor 6:2)

 „És lőn az Úr beszéde hozzám a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén, mondván: Embernek fia! Írd fel magadnak e nap nevét, éppen ezen napét: Babilon királya éppen ezen a napon jött Jeruzsálemre.”

Isten már kezdettől fogva azt akarta, hogy Izrael legyen a körülötte élő nemzetek világossága, csakhogy gyermekei nemcsak elhanyagolták ezt a fontos küldetést, hanem még különböző bálványokat és bűnös gyakorlatokat is átvettek a pogány népektől. Ahelyett, hogy világítottak volna, kölcsönvették azok sötétségét, akiket Istenhez kellett volna vezetniük. Gyakran megtörtént, hogy legalábbis a kijelentések szintjén Jehova el akart fordulni az elbukott Izraeltől. Néha próbákat és nehézségeket engedett meg az életükben, mert vissza akarta vezetni őket a helyes útra. Volt, amikor idegen népeknek megengedte, hogy meghódítsák Izraelt, mert azt remélte, hogy így majd fölébrednek és megváltoznak. Az ellenségnek tűnő népek lényegében a választott nép megjobbításának és megmentésének isteni eszközei voltak. Többek között Isten megengedte a babilóniaiaknak, hogy megtámadják Izraelt, és fogságba hurcolják a zsidókat.

A „rozsdás fazék” példázatának az a jelentése, hogy Isten néha kénytelen pogány népek segítségéhez folyamodni, hogy rábírja gyermekeit, térjenek vissza a gonoszság útjáról. Furcsa lehet Isten számára olyan helyzetbe kerülni, hogy erőszakos és irgalmat nem ismerő emberek által próbálja megoltalmazni és megmenteni népét.

Elmélkedésre: Isten nem leli kedvét abban, hogy akár egyetlen gyermekét is szenvedni látja, azonban az ember romboló gondolatai és cselekedetei ilyen helyzetbe kényszerítik. Némely esetben az egyetlen megoldás az, ha magunkra hagy, és olyan helyzetet teremt, amikor magunknak kell helyrehoznunk saját tévedéseink következményeit. És mivel a gonosz állandó ellenségünk, az Ördög alig várja, hogy magunkra maradjunk, máris támadásba lendül. Egyedül maradva nem élvezzük mennyei Atyánk oltalmát, és kitesszük magunkat az ellenség támadásainak. Ismert tény, hogy egymagunkban túlságosan gyengék és sebezhetők vagyunk, ami eléggé előrelátható következményekkel jár. Isten nélkül semmit sem tehetünk.