Felajánlás: 100%; tényleges adomány: csupán 9%

https://youtu.be/B0oEk0C4zRM
„Nem illet téged a veszedelem… Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.” (Zsolt 91:10-11)

2019. április 15-én pusztító tűz ütött ki a párizsi Notre-Dame székesegyházban. Az egész világ kifejezte sajnálkozását, és nagyon sok ember ajánlotta fel támogatását az újjáépítés érdekében. Közvetlenül a tűz kitörése után máris útjára indult az ígéretek sora. Cégóriások és híres személyiségek ígértek pénzt a műemlék újjáépítésére. A francia kultúráért felelős miniszter szerint mind e pillanatig azonban az ígéretek csupán 9%-át teljesítették. Furcsa dolog történt. Elmúlt a tragédia keltette lelkesedés és érzelemhullám, és a „nagylelkű” ígérgetők is elvesztették a lendületüket. Néhányan arra vártak, hogy más tegye meg az első lépést, aztán látva, hogy a legtöbben nem tesznek eleget az ígéretüknek, úgy gondolták, hogy ők bizony nem lesznek a világ „balekjai”. Ennek következtében a műemlék helyreállítási munkálatai sokkal kevesebb anyagi forrásból és jelentősen hosszabb ideig fognak tartani. Sajátos emberi magatartás! Az emberek gyakran ígérnek valamit, igaz, hogy gyanús nagylelkűséggel, s bár önszántukból teszik, később mégis meggondolják magukat.

Az egyik talán legismertebb eset Anániásnak és feleségének, Safirának az esete. Egy bizonyos adomány mellett döntöttek, aztán látva a megszerzett összeg nagyságát, eltúlzottnak tekintették korábbi ígéretüket, és az összeg egy részét visszatartották maguknak. A történet sajnálatos végét mindannyian ismerjük. Miért hozunk elhamarkodott ígéreteket, és gondoljuk meg magunkat olyan könnyen? Azért ígérünk, mert ezt diktálják az érzelmeink, függetlenül attól, hogy kegyességről vagy félelemről, rettegésről vagy kötelességtudatról van szó. Amikor aztán az érzelmek eltompulnak, előtűnik a logika, ami azt diktálja, hogy nem volt helyes az ígéret, mivel nem volt elegendő információ a birtokunkban, így hát nem vagyunk kötelesek eleget tenni az előnytelen helyzetben meghozott felajánlásnak. És azért gondoljuk meg magunkat, mert találunk elegendő érvet, amely által elhallgattatjuk a lelkiismeretünket. Ha elég indokot találunk, azonnal elállunk az ígéretünktől.

Elmélkedésre: Isten az Ő bölcsességében azt tanácsolja, hogy semmit se ígérjünk elhamarkodottan, megfontolás nélkül. Az ígéret kötelez. Ne játszadozz az ígéreteiddel! Jobb nem ígérni, mint nem tenni eleget az ígéretnek. Isten nem várja el, hogy ígérjünk, viszont szenved, amikor megtesszük, majd meggondoljuk magunkat.