Kilenc fontos ecset

https://youtu.be/xKm3KOAvZ7c
„De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, az által, aki minket szeretett.” (Róm 8:37)

Korunk egyik legkeresettebb szakmája a kozmetikusi pálya. Ő az, aki bizonyos szépítőszerek felhasználásával és a testi hiányosságok eltakarásának képességével bárkinek a kinézetét képes megváltoztatni, előnyösebbé tenni. A szakmát kiválóan ismerő személyek készletéből nem hiányozhat kilenc fontos ecset, amelyek közül megemlítek néhányat: szem körüli redőeltakaró ecset, kontúr festésére használatos ecset, alapozó, bőrfestő, stb.

Az arc minden egyes hibáját más-más eljárással és eszközzel tüntetik el. Az előnyös kinézet nagyon sok embert arra késztetett, de különösen a közszereplőket, hogy minél több trükkhöz, sőt egyes esetekben akár méregdrága szépészeti beavatkozásokhoz folyamodjanak. Érdekes, hogy nemcsak a smink elkészítése kerül pénzbe és tesz szükségessé némi hozzáértést, hanem a smink eltávolítása is. Általában minden egyes napnak megvan az időszaka, amikor felkerül a smink, illetve amikor eltávolítják azt. Tehát némelyeknek akár igazi kálváriát jelenthet ez a fajta életmód, csak azért, hogy minél előnyösebb kinézettel jelenhessenek meg a külvilág előtt. Van rá eset, hogy a sminket nap közben fel kell frissíteni.

Ez azonban nem egy új keletű emberi vágy, mivel az embert mindig is foglalkoztatta a kinézete. Lényegében a bűn és a bűnbeesés egyik velejárójával állunk szemben. Szégyelljük azt, ahogyan kinézünk, és úgy gondoljuk, hogy nem túl nagy erőfeszítés tőlünk legalább fenntartani a látszatot. A látszat a külső kinézet, a családi kapcsolatok és a társadalmi magatartásunk szintjén működik. A „sminkelés” talán egyik legsúlyosabb formája a lelki életben mutatkozik meg. Szükségét érezzük elkendőzni a hiányosságokat, ezért illúziókeltéshez folyamodunk. Mi azonban tudjuk, hogy Isten előtt olyanok vagyunk, mint egy-egy nyitott könyv. Mindezek ellenére igyekszünk szépítgetni a dolgokat, hogy legalább az emberek jobbnak lássanak bennünket. Ez azonban felettébb romboló hatással van a szívünkre. Az ellentét a valóság és a között, amit próbálunk kifelé mutatni, megbetegíti a lelket, fenntartja a félelemérzetet és a bűntudatot.

Elmélkedésre: A lelki szépítgetés mindennapos terhe végül le fog győzni bennünket, ezért a legjobb, amit tehetünk az, hogy felvállaljuk szívünk ráncait, és hagyjuk élni belső lelki énünket.