Kilencedikes „gólyák”

https://youtu.be/0e3nAbqldQc
„A világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket.” (1Kor 1:27)

A líceumi évek elején valóságos felszabadulást élünk át, mintha új státuszt kapnánk. A kisebbek számára mi már felnőtteknek számítunk, akik saját kezünkbe veszik az életüket, az idősebbek számára azonban csak „gólyák”, vagyis kezdők vagyunk. Egy egész évbe telik, míg megszabadulunk a „gólya” jelzőtől, akkor ugyanis jönnek a fiatalabbak, és ők viselik tovább ezt a nevet.

Egy teljes életen át rohanunk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy levetkőzhessük a „gólya” megnevezést, az iskolában, az egyetemi évek alatt, a gyakornoki időszakban, aztán pedig a munkaterületünkön. Mintha a társadalom is csak arra fókuszálna, hogy valakire ráragaszthassa a „tapasztalatlan”, „alacsonyabb rendű”, „kezdő” bélyeget. Még vallási téren is létezik egyfajta rangsorolás (például a kolostorokban, ahol szerzetesként kezdesz, és csak később lehet belőled apát).

Az a jó azonban, hogy az Isten által megszervezett társadalom többre értékeli a „kezdőket”. A Biblia a legtöbb esetben dicsérettel illeti a gyermekeket és az alázatosokat, és értékelő szavakkal az első szeretetet és a kezdők lelkesedését. A hitben régieknek számító személyeket az új hívőkhöz küldi, hogy lelkesedést és szolgálatkészséget tanuljanak tőlük. Nem is csoda, hogy sokan nem szeretik a keresztény közösségben vagy a családban. Egy ilyen közösségben nem kérkedhetsz a régiségeddel vagy a rangoddal, hisz semmire sem mész azzal, ha főnöknek vagy szakértőnek nevezed magad, hanem épp az válik hasznodra, ha kezdő tanítványként viselkedsz.

Itt tehát nem rangról van szó, hanem magatartásról. Isten azt szeretné, hogy növekedjünk a hitben, hogy gyarapítsuk lelki tapasztalatainkat, és mindeközben őrizzük meg gyermeki lelkesedésünket és kezdeti érzelmeinket. Azt szeretné, hogy az „egyetem” befejezésekor úgy viselkedjünk, mint hitünk „középiskolás” éveinek elején. Az Ő szentségéhez mérten egyetlen ember sem nevezheti magát szakértőnek, tehát mi mindig csak „gólyák” maradunk, ami azonban egyáltalán nem rossz, sőt, ellenkezőleg.

Elmélkedésre: Istenünk szemében a friss és őszinte hit többet ér olyan lelki megvalósításoknál, amelyekkel kérkedhetünk. Amit Őtőle függve valósítunk meg, sokkal különlegesebb és értékesebb bármely megszerzett diplománál. A legjobb példa számunkra a gyermek. Ha hajlandók vagyunk tanulni egy gyermektől, akkor megtudhatjuk, hogy mi a titka a beteljesült és boldog „gólya”-életnek. Mennyei Atyánk nem megalázni akar bennünket, hanem abban kíván segítséget nyújtani, hogy valóban növekedjünk.