Nyolcórás munkaidő

„Az egeken száguld segítségedre.” (5Móz 33:26)

A munkaidő egyénenként változhat. Néha önmagunknak szabjuk meg, máskor pedig a társadalom diktál, azonban a legtöbb esetben a prioritásaink határozzák meg a munkaprogramunkat.

Gyakran hallani a következő ösztönző kijelentést: „Ha nem szeretnél egyetlen napot sem dolgozni, akkor olyasvalamit keress, amit szenvedéllyel teszel.” Könnyű mondani, viszont nehéz megvalósítani. Van, aki szereti a repülést, mégsem adatott meg számára legalább egyszer egy repülőgép közelébe kerülni. Van, aki vonzódik a művészetek iránt, de mivel otthon öt gyereket nevel, ezért egy bányában kell megkeresnie a mindennapi betevőt. És létezik a motivációs szónokok egy kis csoportja, akik tényleg hiszik azt, amit hirdetnek. Aki viszont tényleg két lábbal jár a földön, az tudja, hogy a valóságban a legtöbb ember egyszerűen csak dolgozik, miközben csupán kevesen hódolhatnak a szenvedélyüknek.

Bizonyára van néhány módszer, amely révén elviselhetőbbé, vagy akár kellemesebbé tehetjük a mindennapi munkánkat, ám akkor sem szabad elcsüggednünk, ha a munkánk iránt nem érzünk különösebb szenvedélyt.

Kezdetben Isten az embert az Éden kertjébe helyezte, és adott neki néhány különlegesen értékes ajándékot: a családot; néhány információt arra vonatkozóan, hogy miként kerülheti el a veszélyt; és a munka lehetőségét is a rendelkezésére bocsátotta. Az ember a kertben munkálkodhatott, ami elégtételt hozott számára. Amikor viszont úgy döntött, hogy a gonosz rendelkezésére bocsátja a Teremtőtől kapott képességeit, be kellett érnie az ördög időbeosztásával, ami azt is magával hozta, hogy munkája fárasztóvá és eredménytelenné vált.

A szabványos munkaidő nyolc órás, de vannak, akik ennél hosszabb műszakban dolgoznak. Amíg nem tűnik el a gonosz Munkáltató, az Ördög, addig ez a munkaidő fárasztó és kellemetlen lesz. Bolygónkon Sátán rontotta meg a természetes dolgok rendjét.

Elmélkedésre: A kevéske rendelkezésedre álló időt használd fel a családoddal és az Istennel ápolt kapcsolatodra, és meg fogod látni, hogy bár nem érdemeljük meg, Ő mégis megáld, hogy a munkánk elviselhető és kellemes legyen.