Oktáv

https://youtu.be/ElIrYci6THo
„Az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást.” (1Sám 14:6)

A zenében az oktáv az a hangköz, amely az első fokot a nyolcadiktól elválasztja. Az oktávhang frekvenciája kétszerese az alaphangnak. C-dúrban például az első „dó” hang (amit tonikának vagy tőhangnak is nevezünk) 130,8 Herzen szólal meg, a tőle egy oktávnyi távolságra levő „dó” pedig 261,6 Herzen.

A jó zenei hallással rendelkező emberek képesek érzékelni a 20 Hz és a 20 kHz közötti hangokat, ami tíz oktávnyi távolságot jelent. A hozzáértő fül képes megkülönböztetni az eltérő magasságú hangokat, viszont a jó zenehalláshoz általában kiváló hangmemória is társul. Vannak, akik abszolút hallással rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy képesek bármely zenei hangot felismerni hangszer vagy hangvilla segítsége nélkül. Ők külső segítség nélkül is képesek megadni például egy dallam kezdőhangját. Ezt az adottságot kevesen birtokolják.

Sok képességünket Istentől kaptuk ajándékba. Ezeket az ajándékokat mások szolgálatára kellene fordítanunk. Azt várja el tőlünk az Úr, hogy adottságainkat használjuk fel önzetlenül. Kifinomult érzékeinket, felfogóképességünket, a Lélek által vezérelt értelmünket állítsuk munkába, és tegyük azt másoknak felkínált ajándékokká. Semmit sem kaptunk önző célok felhasználására, hanem azért, hogy azokat örömmel kínáljuk fel másoknak is. Amikor a Megváltó itt járt közöttünk, semmit sem kért öncélúan magának, hanem minden esetben mások javát tartotta szem előtt.

Elmélkedésre: Jézus a mi tökéletes Példaképünk. Szolgálatkész életet élt, képes volt meghallani az elsuttogott imákat is, éles látásával meglátta, hogy a félénk és visszahúzódó embereknek szükségük van gyógyító hatalmára. Vegyünk példát Tőle, és kapott ajándékainkat használjuk fel mások javára!