Nyolcas formájú perec

https://youtu.be/uqT_UPznC4c
„Bízzál, Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!” (Zsolt 130:7)

Kezdetben a perecnek nyolcas formája volt, ami arra is utalt, hogy általában reggelire, nyolc óra körül volt ajánlatos fogyasztani. Régen, elég hosszú időn át inkább csak a szegények és a gyermekek fogyasztották, mára azonban a perec ünnepi süteménnyé lépett elő, és a gazdagok asztalára is felkerült.

Egyszerű élelmiszerről lévén szó, a pékek és a háziasszonyok általában megőrizték eredeti, sajátos formáját. A perec tésztája semmiben sem különbözik a vekni alapanyagától, mégis sokkal vonzóbb és keresettebb pékárúnak számít. Létezik egy mondás, mely szerint, ha valaki nem kap semmit, lényegében „kapott egy perec-lyukat”. Ez egy népi bölcsesség, nem nehéz megérteni a jelentőségét, azonban a kijelentés mögött érdekes valóság húzódik.

Tulajdonképpen olyan küzdelmekre utal, amelyeket hamis, meghatározatlan célokért vívunk. Például: hosszú távú kölcsönt veszünk fel, hogy megvásárolhassunk egy méregdrága autót, aztán nagyon hamar rájövünk, hogy az új autó lényegében semmivel sem adott többet az életünkhöz, mint egy olcsóbb és nem annyira márkás jármű. Ugyanez érvényes a ruhák, az elektronikai cikkek vásárlásakor, mint ahogy a nyaralás kiválasztásakor is. Csak ritkán fordul elő, hogy egy márkás árucikk valóban a magas árához mért minőséggel bír. Jelenleg azonban fontosabb a címke, az a picike jel, ami luxuscikké tesz egy rongyot vagy egy szatyrot; az embléma, amellyel eladnak egy rozsdásodásra hajlamos lemezből készült karosszériát, amelybe szegény országokban gyártott motort építenek be, miközben a kormánykerekét ráadásul Romániában gyártották, viszont olyan márkanevet visel, amire mindenki vágyik. A perec-lyuk lényegében a hivalkodó, büszke, magamutogató ember „nyeresége”. Viszont ezeknek a „tulajdonságoknak” ára van, méghozzá borsos ára.

Egy tárgy vagy személy külseje nem zárja ki a belső tulajdonságokat, azonban nekem kötelességem nemcsak a felszínt nézni, hanem figyelmesebben, mélyebben fürkészni a tárgyakat és az embereket.

Elmélkedésre: Aki csak a külsőt keresi, rá fog jönni, hogy nem talál belső értéket. Amint kialszanak a reflektorfények, eltűnnek a csillogó, kísérő elemek is, és ami marad, nem egyéb hatalmas űrnél.