Hétágú gyertyatartó

https://youtu.be/xOttdugd4Pg
„Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!” (Zsolt 48:15)

A hajdani szentélyben vagy a templomban található hétágú gyertyatartó lett a zsidók egyik legfontosabb jelképe. Először Mózes második könyvében (25:31-38) találunk feljegyzést róla. Itt Isten részletes utasításokkal látta el Mózest: „Csinálj gyertyatartót is tiszta aranyból; vert aranyból készüljön a gyertyatartó; annak szára, ága, csészéi, gombjai és virágai ugyanabból legyenek. Hat ág jöjjön ki oldalaiból; három gyertyatartó-ág az egyik oldalból, és három gyertyatartó-ág a másik oldalból.”

A „menorah” néven is ismert szent tárgy igen gazdag szimbolisztikával és tanulsággal rendelkezik. A gyertyatartót tömör aranyból kalapácsütésekkel formázták meg, majd csiszolták fényesre. A kalapácsütések az egyházat, Isten földi népét jelképezik, amely minden egyes ütés nyomán egyre fényesebbé válik. Az egyháznak olyannak kell lennie, mint az aranynak, amit külső tényezők nem tudnak tönkretenni. A gyertyatartó által árasztott fény Jézust jelképezi, aki önmagát a „világ Világosságának” nevezte. Az égést biztosító olaj pedig a Szentlélek.

A szentélyben a gyertyatartó volt az egyedüli fényforrás. Ott nem volt sem padló, sem ablak. A szentélyben végzett szolgálatok csak kimondottan a gyertyák által biztosított fénynél zajlottak. Ez is egy nagyon fontos jelkép: az ember számára az egyedüli igazi fény az, ami Istentől jön. Minden más fény nem csupán haszontalan, hanem szentségtelen is, ami pusztuláshoz vezet.

Elmélkedésre: A Szentírás szerint eljött a világ Világossága, hogy megláthassa Őt minden ember. Amikor a Megváltó lejött a földre, életével példát adott, így hát többé senkinek sem kell sötétségben élnie, de kifogásokat sem hozhat fel. Tehát bárki megismerheti az igazságot. Minden lakásban van legalább egy Szent Könyv, amit olvashatunk, és ami megmutatja az üdvösséghez vezető utat. Csak az az ember nem látja a világosságot, aki inkább a vakság mellett dönt.