2021. július 24., szombat
Hét titok
„Aki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.” (Zsolt 32:10)
A keresztény egyházi gyakorlatok során találkozhatunk a hét titokkal vagy a hét szertartással. Ezek a keresztény vallási szertartások (keresztség, házasság, gyónás, felkenetés, úrvacsora, felszentelés és utolsó kenet) a hívők meggyőződése szerint a mennyei kegyelmet közvetítik.
A szertartások sajátos jelképrendszerrel rendelkeznek. Mindeniket misztérium övezi, olyasvalami, amit emberi elme fel sem foghat, mivel Istennel kapcsolatos. Vagy nem tudjuk teljes mértékben megérteni, vagy semmi hasznunk nem származna belőle, csak összezavarodnánk, ha próbálnánk mindenre magyarázatot találni. Az azonban biztos, hogy ez a hét titok teljes mértékben értéktelen, ha nem függ Isten akaratától és az isteni közbelépéstől.
Gyakorlatilag ezekben fogalmazódik meg a Krisztus és az egyház közötti teljes kapcsolat. Az Úr nem szeretné, hogy olyan vallást gyakoroljunk, amelyből éppen a központi elem, vagyis a Megváltó hiányzik. Jézus az életével adott példát arra vonatkozóan, hogy vallásos hitünk és gyakorlatunk minden vetületének kapcsolatban kell lennie az imával, a Szentlélek jelenlétével és Isten szeretetével. Amely vallásból hiányzik a Szentháromság valamelyik Személye, az nem is igazi vallás, ezért újra kellene gondolnia a lehetőségeit. Lényegében a vallás nem több egy megnyilvánulási keretnél, amelyben könnyen ki kell rajzolódnia Krisztus képmásának. Ha egy egyház bármit is többre értékel Istennél, akkor nem is szabad időt pazarolni rá. Keresd meg azt az egyházat, amelyben Krisztus, a mennyei Atya és a Szentlélek is jelen van, ahol tisztelik Őket, és ahol Ők vannak a középpontban.
Elmélkedésre: Vizsgáld meg, hogy a hitgyakorlatod csupán egy a Megváltó jelenléte nélküli vallás-e, és kérd az Urat, hogy leheljen életet a hitedbe, és legyen jelen életed minden pillanatában.