Hét levél

https://youtu.be/WBG60LJT8oI
„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5:6)

Isten sokféleképpen tanította az embereket, és tanításait igyekezett minden időben az adott korszakhoz igazítani. Az örök, ám az emberi elmének felfoghatatlan igazságokat különböző példázatokkal és gyakorlati leckékkel mutatta be, amelyek sok esetben egy természeti jelenségre vagy akár a mindennapi életre épültek.

A próféták gazdag jelképrendszert használtak. Ésaiás és Dániel próféta, valamint a látnok János evangélista is számos szemléltető jelképet használt terjedelmes üzenetének kifejezésére. Egy ilyen jelkép például a Jelenések könyvének hét gyülekezete. A jövendölésben a gyülekezetek csupán eszközként szolgálnak az üzenetek továbbítása végett Isten azon népe számára, amely keresztény létezésének különböző szakaszain halad át. Minden jelkép-gyülekezetnek van egy sajátossága, amely remekül illik egy adott korszakhoz. Bizonyos esetekben az üzenet dicséretet és támogatást tartalmaz, máskor viszont figyelmeztetést és bátorítást. Ám vannak feddő üzenetek is, amelyek a megtérésre és megjobbításra való felhívással társulnak. A levelek tartalmának java része bármely keresztényre alkalmazható, függetlenül attól, hogy milyen korszakban élt, vagy hogy milyen régóta tagja Krisztus egyházának.

Túl nagy merészség lenne tőlünk azt gondolni, hogy csak egyesek érdemlik meg a feddést, és azt képzelni, hogy csak mi érdemeljük ki a dicséretet. „Akinek van füle, hallja, hogy mit mond a Lélek a gyülekezetnek!” Ez az üzenet nem korlátozza, hanem mindenkire kiterjeszti a kijelentést.

Elmélkedésre: Bár néha jóérzéssel tölt el, ha azt látjuk, hogy valakit megdorgálnak, és örülünk annak, hogy nem tartozunk hozzá, lelki érettségére vall, ha úgy hallgatjuk az Igét, mint ami elsősorban nekünk szól. Semmit sem veszítünk, ha magunkra vesszük a Szentlélek figyelmeztetéseit, dorgálásait és bátorításait.

A keresztény embernek a lelki fejlődés során mindig akad tennivalója.