2021. július 3., szombat
Az otthon töltött első hét év
https://youtu.be/zIWgFKlZhVw
„Halljátok meg szómat! … Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!” (2Krón 20:20)
Ha olyan viselkedéssel találkozunk, amely kívánnivalót hagy maga után, általában egy jól bejáratott szóhasználattal kijelentjük, hogy az illetőnek hiányzik az otthon töltött első hét éve. Noha ez a kifejezés számos kultúrában megtalálható, minden egyes nyelv hozzátett valamilyen sajátosságot, ezért a világ különböző tájain a kifejezés árnyalatnyi különbségeket tartalmazhat.
Legalábbis abban az időben, amikor ez a szólás megszületett, a gyermekek általában hétévesen kezdték az iskolát. A feltételezések szerint erre az időre a gyermeknek már otthon meg kellett tanulnia a civilizált magatartás és jóérzés szabályait. Nyilván, hogy a legnagyobb felelősség a szülőkre hárult. Így volt ez még a gazdag családokban is, ahol általában legalább az egyik szülő felelőssége volt a gyermekek nevelése.
A Bibliában így olvassuk: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” Az „otthoni hét év” kijelentés igazából a szülők felé irányuló megrovást jelent, ha a gyermekük helytelenül vagy tiszteletlenül viselkedik.
Az iskola bizonyos értelemben mentesül a gyermek alapfokú nevelésének terhe alól, ezért csupán az információk és az ismeretek átadására törekszik.
Az oktatással kapcsolatos filozófiai vitákon túl azonban gondoljunk csak magunkra. Mivel vonhatnám magamra ezt a negatív jelzőt? Akkor is felelős vagyok a saját magatartásomért, ha gyermekkoromban nem kaptam megfelelő nevelést? Nem igazságos dolog a teljes felelősséget áthárítani életünk kezdetének néhány évére, és azt hinni, hogy ezek után bárhogyan viselkedhetünk.
Elmélkedésre: Isten olyan személyes tulajdonságokat helyezett belénk, amelyek révén helyes és szép életet élhetünk. Felruházott a gondolkodás képességével, amit tisztán kell megőriznünk; lelkiismerettel, ami megsúgja, hogy mi a helyes; és jóérzéssel, amit kötelességünk ápolni.