A „Hat kalap”-módszer

https://youtu.be/52Qoup86UJY
„Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.” (Zsolt 103:6)

A képzelet szülte történetekben találkozhatunk természetfeletti erővel bíró, mágikus tárgyakkal: láthatatlanságot teremtő gyűrűvel, elvarázsolt, szélsebességre képes cipővel, legyőzhetetlenséget biztosító nyaklánccal, stb. De miért ne létezhetne a képzelet világában olyan kalap is, amit ha a fejünkre teszünk, azonnal ötletekkel, jó helyzetfelismeréssel és kiváló megoldásokkal látna el bennünket? Képzeljétek csak el: ha bizonytalannak, tétovának érezzük magunkat, csak feltesszük a varázskalapot, és azonnal megtaláljuk a helyes megoldást, a sikeres stratégiát, a hatékony eljárást. Tényleg szép lenne.

A pszichológiában ezt a „Hat kalap”-módszereként ismerik. A módszernek viszonylag egyszerű a működési elve: nehéz helyzetben próbáld meg más szemszögből megközelíteni a dolgokat, általában olyan szempontokat véve figyelembe, amiket addig mellőztél.

Ilyenkor nem mi, hanem csak a helyzethez való viszonyulásunk változik meg, aminek az az előnye, hogy megszabadítja a gondolkodásunkat azoktól a béklyóktól, amelyeket általában magunkra szoktunk erőltetni. Isten nem korlátolt és beszűkült elmével teremtett bennünket, egyedül mi korlátoztuk magunkat, mígnem olyan szűklátókörűségre „teszünk szert”, amivel néha még büszkélkedünk is.

Az ember egyik legértékesebb tulajdonsága az alkalmazkodóképessége. Azt mondják, hogy a jövő a rugalmas embereké. A rugalmas hozzáállás nem erkölcsi kompromisszumot jelent, hanem új látásmódra való alkalmasságot és nyitottságot a lehetőségek új horizontja felé.

Gyakran használjuk a „járni a másik ember cipőjében” kifejezést arra, hogy olyan emberek helyzetébe éljük bele magunkat, akikről épp elítélő módon nyilatkozunk. A Megváltó azonban gyakran élte bele magát a gyengék és a bűnösök helyzetébe, együtt étkezett velük, elvegyült közöttük. Nem kellett beszennyeznie magát a bűneikkel, mégis megértette a szükségleteiket és a fájdalmaikat, hogy még hatékonyabban segíthessen rajtuk.

Elmélkedésre: Ha nem tudod magad belehelyezni egy másik ember helyébe, akkor jogod sincs ítélkezni fölötte. Csak ha át tudod érezni, hogy mit élt át, és figyelembe veszed a körülményeit, fogsz tudni véleményt formálni róla, ugyanakkor megoldásokat is felkínálni a számára. Addig azonban a legbölcsebb dolog a tartózkodás.