2021. június 8., kedd
6-os nehézségű vadvízi evezés
„De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája.” (Zsolt 94:22)
A különböző extrém sportok között az adrenalint kedvelők egyik kedvence a folyókon, patakokon vagy hegyi zuhatagokon megrendezett vadízi evezés. A résztvevők mentőmellényt, sisakot viselnek, és speciális evezővel felszerelkezve szállnak be egy merev vagy felfújható csónakba, és azzal siklanak le a sebes folyású vízen. A pálya nehézségi fokát a sportolók felkészültségének függvényében szokták kiválasztani. Nos, ez a vadvízi evezés, vagy nemzetközi nevén: rafting.
A folyóvizeket a nehézségi és veszélyességi fokok alapján hat külön osztályba sorolják: 1. osztály – alacsony nehézségi fok; 2. osztály – kezdő nehézségi fok; 3. osztály – átmeneti nehézségi fok; 4. osztály – haladó nehézségi fok; 5. osztály – extrém nehézségi fok; 6. osztály – különlegesen magas nehézségi fok.
Az akadályokkal és zuhatagokkal tűzdelt pályán fennáll a borulás és a sebesülés veszélye.
Érdekes, hogy a résztvevőkkel már a start előtt ismertetik a veszélyeket, és bár a balesetveszély kockázata elérheti akár a 90%-ot is, a legtöbben mégis hajlandók részt venni a kalandban. Felmerül a kérdés, hogy miért. A válasz igen egyszerű: vannak emberek, akik valósággal adrenalin- és veszélyhelyzetfüggővé váltak. Ők sosem a biztonságos utat fogják választani, számukra túlságosan unalmasak a kockázatmentes napok.
Még jó, hogy ezek a szenvedélyes emberek lelki téren nem ugyanígy viselkednek. Nyilván vannak kivételek, és vannak olyan keresztények is, akik mindig a szélsőségek útját választják. Ezt azért teszik, mert túlságosan bíznak saját erejükben, ugyanakkor alábecsülik a gonosz erejét. De amikor helyrehozhatatlan helyzetbe keverednek, már nem sokat ér a megbánás.
Elmélkedésre: „Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen.” De ha még ez az érv sem elég, akkor íme egy újabb: „A ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen.”