2021. június 2., szerda
Hatodik parancsolat
https://youtu.be/lsJ7HtLB--I
„Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.” (Zsolt 34:19)
A parancsolatok közül a hatodik van a legtömörebben megfogalmazva, mivel sok mindenre vonatkozik. A parancsolat nem csupán a fizikai értelemben vett gyilkosságot tiltja. Az „öl” igének számos értelmezési módja létezik. A Bibliában is találunk erre vonatkozó utalást, például, amikor rossz szándékú emberek elhatározták, hogy Jeremiást „megverik nyelvvel”, mivel a próféta nem volt hajlandó számukra kellemes üzenetet közölni. Az „öl” cselekvő ige nem csupán egy másik személy fizikai megsemmisítését jelenti, hanem önmagunkkal szembeni eljárást is: öngyilkosságot, káros szenvedélyek gyakorlását, amelyek tönkreteszik az elmét és a testet. Nem véletlen, ahogy a Megváltó két nagy parancsban foglalta össze a tízparancsolatot: „Szeresd az Urat, és szeresd felebarátodat, mint magadat.”
Pontosan olyan felelősek vagyunk önmagunkkal szemben, mint amilyen felelősséggel tartozunk Isten és az embertársunk iránt. Egy szempillantás alatt meg tudjuk ölni magunkat, vagy másokat, de ugyanazt meg tudjuk tenni apró léptékben, ha káros szenvedélyeknek hódolunk. A Biblia tele van tanácsokkal, tanításokkal és szabályokkal, amelyek az egészségünket szolgálják, és képesek biztosítani azt az életminőséget, amit a Teremtő szánt minden emberi lénynek, de még a körülöttünk élő állatoknak is. A tetteinkkel igazoljuk, hogy tiszteletben tartjuk-e a hatodik parancsolatot vagy sem.
Igen szorosan kapcsolódik a hatodik parancsolathoz a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéskör is. Még ha csak felületesen kezeljük is ezt a kérdést, akkor is határozott kötelességünk megóvni azt a környezetet, amelyet Istentől kaptunk.
Ha megértenénk, hogy a hatodik parancsolat milyen mértékben érinti az apró szokásokat, vagy a szavakat, amelyekkel meggyógyíthatunk vagy megölhetünk valakit, vagy tönkretehetjük embertársunk önértékelését, akkor sokkal tapintatosabbak lennénk a beszédben, és odafigyelnénk, hogy ne tanúsítsunk agresszív vagy arrogáns magatartást, nehogy sebet okozzunk ezzel.
Elmélkedésre: Ha elkeseredésbe kergeted a szakadék szélére sodródott embertársadat, figyelmen kívül hagyod a segélykérését, vagy kegyetlenül viszonyulsz hozzá, akkor lényegében „ölsz”. Nincs is szükség tettlegességre, elég, ha nem segítesz neki felállni. Nem kell megütnöd valakit, elég, ha sietősen elmész mellette, és nem figyelsz rá.