Öt bátor lány

https://youtu.be/hKT9abDn9fg
„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” (Mt 5:9)

Isten Mózes által megígérte népének, hogy tejjel és mézzel folyó földre viszi be őket. A Kánaánba bejutó Célofád családjából csak öt lány maradt életben. Őket mindvégig foglalkoztatta az új ország. Számukra nem volt közömbös, hogy merre tartanak, és mit fognak ott találni. Örömmel töltötte el szívüket, hogy új hazát kapnak. Viszont felmerült egy probléma: ők lényegében „csak” lányok, női személyek voltak. Édesapjuknak nem születtek fiai. A Kánaánba való örökségre vonatkozóan úgy szólt az ígéret, hogy csak azok a családok részesülnek örökségben, akiknek vannak fiaik. Legalábbis ez derül ki az ígéret földjének felosztásából (lásd: 4Móz 26:52-56).

Ők azonban kitartottak amellett, hogy a családjuknak is jár örökség a csodálatos országban. Ennek érdekében bátran Mózes elé tárták ügyüket. Ehhez tényleg nagy bátorság kellett. Mózes Isten hatalmas embere volt. Vajon jogukban áll ezen férfiú elé vinniük az ügyet? Ráadásul a pusztában Mózes további rátermett férfiakat nevezett ki a nép ügyeinek elbírálására. Viszont a lányok számára annyira fontos volt ez a dolog, hogy egyáltalán nem féltek egyenesen Mózes elé járulni és őt a neki kijáró tisztelettel köszönteni. Tudatában voltak, hogy Isten nem hagyhatja figyelmen kívül a bűnt, és elismerték, hogy sajátságos helyzetüket atyjuk vétkének köszönhetik. Igaz, hogy az édesapa „nem volt azoknak seregében, akik összesereglettek az Úr ellen Kóré seregében”, de mégis a pusztában halt meg „az ő bűnéért”. Ezért nem születtek fiai. A lányok szerették volna, hogy atyjuk neve fennmaradjon. Izraelita lányokként nagyra becsülték az elődöket, és értékelték az örökséget is. Mivel Isten minden esetben igazságosan jár el, arra indította a nép vezetőit, hogy fogadják el a jóérzésű kérést, és a fiatal nőket is sorolják az új országot birtokba vevő örökösök közé.

Elmélkedésre: A jóérzés nem zárja ki a bátorságot, amellyel bárki elé ki kell állnunk az ügyünkért. Ne felsőbbrendűségi érzéssel, hanem tisztelettel tegyük, mondjunk le a gőgös magatartásról és a követelőzésről, mert a sikert az egyszerű, ésszerű tényfeltárás fogja meghozni. Nem kevésbé fontos az sem, hogy amikor hivatalos szervek elé járulunk, előbb kérjünk tanácsot és ihletést legjobb Tanácsadónktól, Isten Lelkétől.