Amikor beindul a tömegközlekedés

https://youtu.be/4RfaapGuooQ
„Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr… aki nem fárad és nem lankad el… Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa 40:28-31)

A világ nagyvárosaiban általában hajnali ötkor indul el a közlekedés. Ekkor indulnak útjukra az autóbuszok, a villamosok és a metrószerelvények. Egyeseknek ekkor kezdődik a nap, míg mások ekkor már hazafelé tartanak. Az éjszakai műszakban dolgozók alig várják ezt az időpontot. Amikor felbúgnak a tömegközlekedési járművek motorjai, már tudják, hogy a munkaidőből nincs sok hátra. Lehetsz bármilyen fáradt, amikor feltűnnek a nap első sugarai, és közeledik a munkaidőd vége, máris többletenergiát nyersz, ami segít kitartanod a műszak végéig.

Nekünk, embereknek időnként szükségünk van némi újabb impulzusra, hogy véghezvigyük a kapott feladatot. Van úgy, hogy a szünet segít megújítanunk az energiáinkat, máskor viszont épp azt jelzi, hogy valami nincs rendjén. Általában minden ember tudja, hogy miként nyerhet újabb ösztönzést. Némelyek számára elég egy jó hír, másoknak meg a jutalom, de van, akit már a részeredmények is felráznak, és van, akit az idő múlása ösztönöz.

A hosszútávfutásnak több szakasza van: elsősorban ott van a start, amikor minden résztvevő tele van energiával. Ilyenkor mindenki győztesnek és motiváltnak érzi magát. Aztán következik egy köztes szakasz, amikor már nem látszik a startvonal, de még a végcél sem látható. Ekkor jelentkezik a fáradtság, és csökken a tempó is. A tartalék energiák csupán akkor aktivizálódnak, amikor a távolban feltűnik a cél. Ilyenkor szoktak a sportolók még egy utolsó erőkifejtést tenni.

A végcél látványa felettébb ösztönöző. Terveink véghezvitelében szükséges, hogy különböző módszerek révén újból és újból meglássuk a végcélt. A Zsidókhoz írt levélben van egy gyönyörű fejezet, amely bemutatja a hithősöket. Az van írva róluk, hogy egész életükben a végcélra gondolva küzdöttek, és egy olyan hazáról álmodtak, amit igazi otthonunknak tartottak. A legtöbben közülük nem érték el a célt, de „távolról látták és üdvözölték” azt.

Elmélkedésre: Ha néha fáradtság és csüggedés vesz rajtad erőt, ha úgy érzed, hogy már nincs motivációd, akkor még egyszer nézz fel életed végcéljára! Ne a földre tekints, mert ott nincs mit látnod; hanem emeld fel a tekintetedet az Üdvözítő ígéreteire, és gondolj arra a pillanatra, amikor majd találkozni fogsz Vele!