Ötfokozatú kapcsolószekrény

https://youtu.be/RJitGMNQxQE
„Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják.” (Mt 5:8)

Akinek van autója, tudja, hogy az ötfokozatú kapcsolószekrény lassan már idejét múlttá válik. A különböző sebességfokozatok kétféleképpen járulnak hozzá a vezetéshez: a jármű gazdaságosabb üzemeltetését segítik elő, másodsorban pedig többleterőt nyújtanak például előzésnél vagy meredek kapaszkodón haladva. Ismert tény, hogy előzés közben jó, ha a rendelkezésedre áll még egy sebességfokozat. Akik szeretnek gyorsan hajtani és előzni, azok számára az ötfokozatú kapcsolószekrény már kevés. Igaz, hogy jóleső érzés megelőzni valakit, de ugyanakkor veszélyes is. Rengeteg baleset történik az előzés miatt.

Gondolkoztál-e valaha azon, hogy mi, emberek miért szeretünk előzni? Mi tesz egy közönséges előzést annyira varázslatossá? Lehet, hogy kellemes érzéssel tölt el, hogy többé nem kell egy másik autó mögött araszolnod. Vagy talán az a tudat boldogít, hogy a te járműved erősebb, s ezért amikor megelőzöd az előtted levőt, a szemed sarkából még figyeled is, hogy miként reagál. Az előzés igazából csak nagyon ritkán írható az időhiány és a sietés számlájára.

Ezzel kapcsolatosan azonban számunkra megdöbbentő, szinte felfoghatatlan az az elv, amit a Biblia tár elénk: „A tiszteletadásban egymást megelőzőek legyetek.” Hogy lehetséges ez? A Biblia középszerűségre bátorít? Vagy arra, hogy ne múljuk felül embertársainkat? Vagy talán ez a parancsolat próbára teszi az alázatunkat és a türelmünket?

Ha figyelmesebben megvizsgáljuk, meg fogjuk érteni, hogy az üdvösség útja nem autóverseny, hanem inkább a magas csúcsok felé tartó ösvényen haladás. Attól eltekintve, hogy ilyen helyen az előzés végzetes lehet, még ott van a Megváltó azon elvárása is, hogy senkit sem szabad hátra hagynunk. Számos embertársunk függ a jelenlétünktől és a bátorításunktól. Tehát az üdvösség érdekében bőségesen elegendő számunkra az „egyfokozatú kapcsolószekrény”.

Elmélkedésre: Lelki téren bármilyen előzés veszélybe sodorhat, mivel nem egymás ellen versenyzünk. Célunk ugyanaz: találkozni a Megváltóval. Azon a találkozón majd meg fogják kérdezni tőlünk, hogy kikkel utaztunk együtt, és hogy ők hol vannak, mi történt velük, és mit tettünk az érdekükben. Óriási segítséget jelent már az is, ha valakit nem hagyunk lemaradni az úton.