2021. május 17., hétfő
A fontos első öt perc
„Aki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.” (Zsolt 103:5)
A pszichológiai tanulmányok és a személyes fejlődési tréningek egyaránt az első benyomás fontosságát hangsúlyozzák. Azt mondják, hogy az emberek valakinek a beszédéből csak az első öt percet jegyzik meg, a többi pedig csak tölteléknek számít. Ha az első öt percben nem sikerült magadra vonnod az emberek figyelmét, szinte lehetetlen lesz ezt megtenned a későbbiek során. Valószínű, hogy ezt a megállapítást az emberek a képzési szintjük függvényében fogadják vagy utasítják el.
Mindenesetre lehet, hogy a kapcsolatok szintjén mindannyian megtapasztaltuk már az első benyomás jelentőségét. Ha egy ápolatlan külsejű emberrel találkozunk, azonnal a szegénységgel és a kulturálatlansággal társítjuk a személyét, ha viszont valaki egy méregdrága autóból száll ki és elegáns öltözetet visel, azt gondoljuk róla, hogy különleges emberről lehet szó. Biztosan meglepődnél, ha a rongyos ruházatú személy kiválóan játszaná hegedűn Bach műveit, vagy ha a Rolls-Royce-ból kiszálló úriember első megszólalásából kiderülne, mennyire tudatlan. De még ilyen esetben sem változtatunk egykönnyen a véleményünkön.
Ilyen értelemben fontos odafigyelnünk a külsőnkre, amikor megjelenünk valahol. Itt azonban nem a valóság elkendőzéséről vagy elferdítéséről beszélek, hanem az önbecsülésről. Végeredményben mi rossz van abban, ha ápolt és jól öltözött valaki? A szerénységnek semmi köze a koszhoz, vagy a sáros autóhoz, cipőhöz. Némelykor álságosan alázatos keresztény magatartást tanúsítva akkor érezzük magunkat igazán különlegesnek, ha verejtékszag terjeng körülöttünk, és olcsó nyakkendőt viselünk. A Megváltó mindig meglepte az embereket az illemtudásával, egyszerűségével és magasztos magatartásával. Ezt még a Vele kortárs rómaiak is megjegyezték.
Pilátust mélyen megérintette az Úr személye. A történetíró Josephus Flavius feljegyezte írásaiban a római katonatisztek Jézusra vonatkozó nyilatkozatait, például a Heródesét. Jézus sosem esett túlzásokba, nem akart szegényebbnek tűnni annál, ami volt valójában, és amikor megszólalt, senki sem gondolta róla, hogy nem járta ki az akkori legfelsőbb iskolákat.
Elmélkedésre: A keresztény ember Krisztus családját képviseli. Következésképpen nem illik hozzá a primitív magatartás, nem kell mások megvetését és előítéletét kiváltania magával szemben. Megváltónknak köszönhetően tiszteletreméltó, új, vonzó képet kaptunk, amely szavak nélküli meghívást kell, hogy jelentsen az emberek számára egy szebb és új életre.