Rúdugrás

https://youtu.be/vqVYDJ1zuCU
„Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.” (Zsolt 112:7)

Armand Dulpantis svéd atléta alig 20 évesen döntötte meg a rúdugrás világcsúcsát. 6,18 méteres ugrásával egy lengyelországi versenyen döntötte meg a francia Renaud Lavillenie 6 éves rekordját. Armand Duplantis ezzel beírta nevét az atlétika történetébe az ukrán Szergej Bubka 1993-ban felállított 6,15 méteres és a francia Renaud Lavillenie 6,16 méteres 2014-es rekordja mellé. Az ugráshoz használt rúd méretei eltérőek lehetnek, és a készítéséhez használt alapanyag sem egységes. A versenyeken használt leghosszabb rúd ötméteres. Az atléta a rúd segítségével lendíti át magát a magasban vízszintesen elhelyezett lécen. Mivel az ugrás során a rúdnak különleges terhet kell elviselnie, a készítéséhez használt rostokat hosszas tesztelésnek vetik alá. Mindezek ellenére történtek már súlyos balesetek, tehát ez egy veszélyes sportág. A Brigham Young Egyetem 21 éves sportolója, Zach McWhorter egy rúdugrás során életre szóló sérüléseket szenvedett.

Az élet számos területén szembesülünk veszélyekkel, mégis készek vagyunk kockázatot vállalni. Gyakorlatilag az egyszerű kerékpározástól az 500 tonnás repülőgépen való utazásig szinte minden csupa kockázattal teli. A legtöbb ember félti az életét, vagy attól retteg, hogy egy baleset következtében fogyatékkal kell élnie.

Miért vállaljuk a kockázatot? Több okból. Elsősorban azért, mert úgy képzeljük, hogy velünk nem történhet baj. De az is meglehet, hogy személyesen úgy mérlegeljük a dolgokat, hogy egy díj vagy megvalósítás sokkal értékesebb a kockázatos következményeknél. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy kockázatos letérni az egyenes útról, és hogy Sátán azonnal hasznot húzhat a tévedésünkből, mégis a legtöbb esetben hajlamosak vagyunk kockázatot vállalni.

Elmélkedésre: Isten elhelyezett a lelkiismeretünkben egy szenzort, amely jelez, valahányszor veszélyes területre lépünk, és közel kerülünk a kudarchoz. Van néhány ember, akinek a lelkiismerete már nem jelez. Nagyon fontos, hogy amikor a legapróbb gyötrelmet érezzük, amikor kérdések merülnek fel bennünk arra vonatkozóan, amit tenni szeretnénk, álljunk meg és kérjük Isten vezetését. Ha így járunk el, sosem fog magunkra hagyni a veszélyben.