Négyéves mandátum

https://youtu.be/AGecSufooA0
„Az emberektől való félelem tőrt vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik.” (Péld 29:25)

A közméltóságokra vonatkozóan az Alkotmány egy úgynevezett mandátumot, szolgálati időszakot szab meg. A legtöbb területen ez a mandátum négy évre szól. Az általános felfogás szerint ez egy eléggé hosszú időszak ahhoz, hogy valaki megértse a beosztásával járó elvárásokat, képes legyen azokhoz alkalmazkodni, majd legyen ideje a szükséges és kívánt tervek véghezvitelére is. Ha értékelik a munkáját, a legtöbb esetben újabb mandátumot szerezhet az illető.

Ismert tény, hogy első mandátumuk idején az emberek általában nagy körültekintéssel hoznak meg döntéseket, hogy minél több választó elvárásának eleget tegyenek, s ezzel biztosíthassák maguknak a második mandátumot. A megválasztott személy jellemétől és képességeitől függően a második mandátum alatt is lehet az illető kellően szorgalmas és becsületes, de akár el is lustulhat, vagy populista megnyilvánulásai lehetnek, esetleg visszaélhet a pozíciójával.

A bibliai korokban, de még Jézus földön jártakor is egy teljes mértékben helytelen gyakorlat élt a templom elöljárói között. Noha a polgári és politikai vezetőknek nem lett volna szabad beavatkozniuk a vallási dolgokba (aminek fordítva is érvényesnek kellett volna lennie), a korrupció következményeként a főpapot a polgári vezetők választották meg, és a civil hatóságoknak – ebben az esetben Heródesnek – lett alárendelve. Másfelől pedig valahányszor egy politikai vezetőt, elöljárót kellett megválasztani, a főpapnak kellett támogatnia az illetőt (ebben az esetben Annás, de főleg Kajafás támogatta Heródes kinevezését).

Tetteiket, eljárásaikat senki sem ellenőrizte, így rettenetes visszaélések történtek. Ezt igazolja Jézus elítélése is, amit különben a papok nem végezhettek el, viszont ők „írták meg a forgatókönyvet”, ők manipuláltak a háttérből. Tervük véghezviteléhez felhasználták a zsidó származású Heródes királyt, valamint a római kormányzót, Pilátust, akit fenyegetésekkel tartottak ellenőrzésük alatt. Bár Pilátus megállapította Jézus ártatlanságát, mivel a nép kedvében akart járni, elrendelte, hogy ostorozzák meg és feszítsék keresztre a Megváltót.

Elmélkedésre: Amikor a népszerűség és az előnyszerzés utáni vágy ural bennünket, súlyos hibákat követünk el, és még ártatlan emberek életét is tönkre tesszük. Ha mások kedvében akarunk járni, minden bizonnyal szenvedést fogunk okozni valakinek, általában egy ártatlan személynek.