A4-es formátum

https://youtu.be/uYeHaKiAShA
„Próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.” (Mal 3:10)

Levelek, okiratok megírásához A4-es formátumú papírlapot használunk. De az irattartók vagy a nyomtatók zöméhez is ilyen méret passzol. Nem tudjuk pontosan, hogy alakult ki ez a formátum, és hogy miért is jobb a többi méretnél, de azért használjuk, mert egyszerűen ez a szabvány. Még ha szeretnénk is nagyon eredetinek vagy különcnek lenni, be kell ismernünk, hogy nem sok választási lehetőség áll rendelkezésünkre: a nyomtatók ezt a formátumot használják, és a dossziék, irattartók is erre a formátumra köteleznek bennünket.

Az életben számos olyan helyzettel találkozunk, amelyeket kénytelenek vagyunk elfogadni. Például, visszautasíthatjuk a személyazonossági kártyát (különben már volt egy ilyen eset Romániában), viszont ezzel igencsak megnehezítenénk az életünket. A hivatal által kért iratokat óriásplakát méretben is benyújthatnánk, de ezzel csak újabb elutasítással kellene szembesülnünk. Sajnos a társadalomban levő egyezmények némelyike erősebb, és nehezebben megváltoztatható a matematikai szabályoknál.

A Megváltó földön jártakor is léteztek olyan hagyományok, amelyeket az emberek jobban tiszteltek Isten törvényeinél és az isteni elveknél. Különböző lelki és társadalmi „formátumokat” találtak ki, amelyeket kihívóan állítottak a nép elé, és meg sem próbálták kijavítani ezeket, ugyanakkor az egyszerű embereket sem próbálták meg nevelni, tanítani.

Sajnos, mi is hasonló formátumok feltalálói vagyunk: vannak szokásaink, családi hagyományaink, gyakorlataink. Aztán, ha már kialakítottuk a saját „formátumunkat”, többé nem fogadunk el olyasvalamit, ami nem egyezik meg az elképzeléseinkkel.

Elmélkedésre: Teljesen biztos, hogy te és a családod már kialakítottatok bizonyos hagyományokat, megrögzött formátumokat. Gondolj arra, hogyan érzik magukat azok, akik teljesen másképp, vagy más magatartásbeli sablonok szerint élnek. Mit érezhetnek ők a társaságodban? Te hogyan reagálsz, amikor szembesülsz a társaid „rögeszméivel”? Ugye, hogy sokkal több rugalmasságra és toleranciára lenne szükség?