Négyszobás lakás

https://youtu.be/NBwbo8p4CIM
„Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot.” (Zsolt 40:17)

A szív úgy helyezkedik el a mellkason belül, hogy egyharmada a test jobboldalán, kétharmada pedig a baloldalán található. Az emlősök szívéhez hasonlóan négy kamrával rendelkezik: jobb pitvarral és jobb kamrával, valamint bal pitvarral és bal kamrával. A szív önállóan képes dobogni, nincs szüksége az agytól vagy más szervtől kapott utasításra. Saját elektromos „hálózattal” rendelkezik, amely működteti a dobogást és a vér pumpálását. Ennek tudható be, hogy a szív még egy rövid ideig dobog az agyhalál beállta után is, vagy ha már kiemelték a szervezetből. Addig dobog, amíg oxigént kap. A szív naponta közel 2000 liter vért pumpál a szervezetbe.

Bár nagyon érdekfeszítő lenne, ma mégsem anatómiai leckét fogunk tartani, hanem inkább filozófiai elemzést végzünk. Amikor a szívről esik szó, általában többre gondolunk testünk létfontosságú szervénél. Ilyenkor utalunk a belső, lelki, érzelmi világunkra. Ezért szoktuk mondani, hogy „X, Y jószívű”, vagy éppenséggel „szívtelen”.

Isten Igéje több ízben említi a szívet: némelykor pozitívan beszél róla, máskor viszont feddő hangon. A leggyakrabban az a tanács hangzik el, hogy vigyázzunk a szívünkre, mert „abból indul ki minden élet”.

Elmélkedésre: Mivel Isten elvárja tőlünk, hogy vigyázzunk a szívünkre, ez azt jelenti, hogy ennek az elvárásnak eleget tehetünk, továbbá pedig, hogy a szívet valaki vagy valami meg is tudja sebezni. Csak tőlünk függ, hogy kinek a gondjaira bízzuk, és ki előtt tárjuk ki azt.