Akadémiai negyedóra

https://youtu.be/kWkuXUOFal4
„Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.” (Zsolt 128:2)

Az „akadémiai negyedóra” kifejezést az az ember szokta emlegetni, aki elkésik egy találkozóról. Azonban kevesen tudják, hogy honnan is ered ez a szintagma, és az idők folyamán hogyan változott az értelmezési módja. Az „akadémiai negyedóra” a görög filozófus, Platón tanítványainak túlfűtött buzgalmára vezethető vissza: Platón diákjai mindig tizenöt perccel korábban érkeztek az Akadémiára, hogy felkészülhessenek a bölcs tudós előadásaira, ugyanakkor azért is, hogy idejük legyen megvitatni mesterük korábbi tanításait. Tehát korábban érkeztek, ráadásul jól meghatározott céllal. Napjainkban azonban inkább a pontosság hiányaként emlegetjük, ha például nem több mint 15 perccel később érünk oda valahová. Néhány nyugati országban azonban, mint például Franciaországban, Nagy-Britanniában vagy Olaszországban még mindig az ógörög jelentéssel bír ez a kifejezés.

Egy történet szerint a híres német filozófus, Immanuel Kant városának lakói nyugodtan igazíthatták az óráikat a professzor városi sétáihoz. A filozófus még legalább egy negyedórát sem késett, és a saját tanóráiról is a hosszú tanári hivatása alatt csupán egy órát hiányzott. Ekkor is igazoltan, mivel súlyosan megbetegedett.

A legtöbb ember számára azonban minden viszonylagos, még az idő is. Felettébb zavar, ha valaki elkésik vagy késlelteti a programunkat, viszont az már kevésbé zavar, ha mi magunk tesszük ezt mások idejével.

A bibliai leírás szerint Isten „sosem késik”, csak nekünk tűnik így. Ő mindent a maga idejében cselekszik.

Elmélkedésre: Bármilyen kifogásod lenne a pontatlanságodra, mondj le róla! Valahányszor elkésünk – még ha csak egyszerű családi vagy baráti találkozóról van is szó –, valójában tiszteletlenségről és az illemtudás hiányáról teszünk bizonyságot. Ne azért legyünk pontosak, mert különben mások megharagszanak vagy elmarasztalnak, hanem azért, mert ezzel is önmagunkat és neveltetésünket tiszteljük meg.