A négy égtáj

https://youtu.be/CTkKEmyrOtQ
„Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!” (Zsolt 121:8)

Négy kardinális égtáj létezik: észak; kelet, ahol a Nap felkél; dél, ahol a Nap a dél órájában elhelyezkedik; és nyugat, ahol nyugovóra tér. Az emberek tájékozódás és helymeghatározás céljából használják ezeket a kardinális égtáji pontokat.

A tájékozódás minden időben fontos volt. Már az ókorban is készültek térképek. Az utazók az akkori kezdetleges utakon közlekedtek, és a könnyen megjegyezhető domborzati formák jelentették számukra a tájékozódási támpontokat. Időnként emlékoszlopokat is emeltek az utak mentén.

A Bibliában a Bábel-tornyával kapcsolatos leírásban találkozunk először a teljes földkerekségre történő utalással. A torony építését Isten kénytelen volt félbeszakítani. Nagyon hatékony módszert alkalmazott: összezavarta a nyelvüket, aminek következtében az akkori emberek kénytelenek voltak – kisebb csoportokat alkotva – szétszéledni a földön. Együtt maradásuk csak gonoszságra sarkallta volna őket. Teremtéskor az ember határozott parancsot kapott: „Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet!” Az emberiség azonban egy zsúfolt helyet képzelt el magának, ahol gyakorlatba ültetheti gonosz terveit.

Mivel azonban különböző nyelveken kezdtek el beszélni, kénytelenek voltak azonos sajátosságokkal rendelkező családokat alkotni, és megfelelő lakóhelyet keresni maguknak. Később bebizonyosodott, hogy ez vezetett a fejlődéshez és a fenntartható életformák kialakításához.

Elmélkedésre: Ott, ahová Isten helyezett téged és a családodat, ott tégy meg minden tőled telhetőt a közösség könnyebb és kellemesebb életének érdekében! Ne zárkózz el a társadalom elől, hanem épülj be a neked otthont adó közösségbe!