Három túl sok; egy túl kevés

https://youtu.be/2kuY4RCwyes
„Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek.” (Jn 15:14)

Iskolás koromban a szünetekben gyakran játszottuk a „három túl sok; egy túl kevés” elnevezésű játékot. A székeket körbe raktuk, s a játékosok egy része helyet foglalt. Mindenki párt választott magának, akit az ölébe ültetett. A kör közepén állt a játékvezető, és amikor jelt adott, mindenki felállt a székről és körbe kezdett járni a székek előtt. Aztán a játékvezető elkiáltotta magát: „Állj!” Ekkor mindenkinek helyet kellett foglalnia vagy a széken, vagy valakinek az ölében. Tilos volt három személynek egy székre ülni, és az sem volt megengedett, hogy valaki egymaga üljön egy széken. A játékvezető minden kör után eltávolított egy széket, így amikor elhangzott a parancs, általában voltak, akik nem találtak helyet, és kiestek a játékból. Szemfülesnek kellett lenni, hogy a lehető leghosszabb időt játékban maradhass. Végül az győzött, aki a leggyorsabban mozgott, némely esetben pedig az, akinek sikerült némileg kijátszania a szabályokat. Általában a lassan mozgó játékosok estek ki először, vagy azok, akik teljes mértékben betartották a szabályokat. A tisztességesen játszók nem igazán jártak sikerrel, ha szóvá tették a csalást, mivel a szünet általában hamar letelt, így senkit sem érdekelt az igazságszolgáltatás.

Számos élethelyzet hasonlít ehhez a játékhoz. Az győz, aki gyorsabban mozog a társainál, akinek hamarabb támad egy ötlete, és mindig a többiek előtt van egy lépéssel. Néha azért veszítünk el fontos időt, mert nem igazán értjük a szabályokat, vagy mert egyesek túlságosan tisztességesen játszanak, míg mások csalnak. Úgy tűnik, hogy napjainkban a szabályok nem mindenkire érvényesek. Csak ritkán történik meg, hogy a hatóságok felelősségre vonják a csalókat. Pedig ez lenne az ideális, csakhogy a valóság kicsit másképpen fest.

Elmélkedésre: Jogos-e, hogy mi is csaljunk és áthágjuk a szabályokat, ha mások is ezt teszik? Nekem is jogom van áthágni a törvényt és tisztességtelenül viselkedni csak azért, mert láttam, hogy mások így viselkednek? A valóság az, hogy másnak a tettei nem mentenek fel a törvény betartásának felelőssége alól. Mindenkinek számot kell adnia tetteiről. Még a titkos cselekedetek is ítélet alá kerülnek.