Három ifjú Babilonban

https://youtu.be/TyPARR5jWwA
„Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán; az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa emlékezetüket a földről. Ha igazak kiáltanak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket. Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.” (Zsolt 34:16-19)

A keleti forróságban, heteken át tartó gyalogút után, a három ifjú megérkezett Babilonba, száműzetésük városába. Nehogy azt higgyük, hogy itt egy három fiúból álló csapattal van dolgunk, akik ugyanabban a szobában laktak, egymást támogatták, vagy egymás csomagját cipelték. A valóságban lehet, hogy csak akkor találkoztak, amikor kiválasztották őket az udvari szolgálatokra. Könnyen elképzelhető, hogy az idegen ország felé haladva feltették magukban a kérdést, hogy hol van az Istenük, miért nem tesz semmit, és miért segíti az őket leigázó pogányokat. Számos kérdés gyötörhette a lelküket már attól kezdve, ahogy elhagyták lángokban álló hazájukat. El tudod képzelni, hogy ebben a helyzetben milyen könnyen ébred benned gyűlölet a téged leigázókkal szemben? El tudod képzelni magadról, hogy ilyen helyzetben épp annak a kormánynak a szolgálatába kell állnod, amely ezeket a szörnyűségeket elkövette?

Nos, a három ifjút kiválasztották a szolgálatra, ők pedig teljes méltósággal álltak ki az elveik mellett, s végül előkelő pozícióba kerültek a babiloni udvarban. Úgy tűnt, hogy kezdetben a dolgok elviselhetőbbé válnak, majd következett a beletörődés, és végül elfelejtették a sötét múltat. Haladniuk kellett előre. Csakhogy újabb vihar tűnt fel a láthatáron: az uralkodó őrült elvárásainak eleget téve lett felállítva az arany állókép, amit minden Babilonban élő embernek imádnia kellett.

A három ifjú a mennyek Istenét szolgálta, és nem volt hajlandó térdet hajtani az állókép előtt. Tudták, hogy ezúttal mindent el fognak veszíteni: tiszteletreméltó pozíciójukat, kényelmüket és természetesen az életüket.

Elmélkedésre: Mindezek mellett megható, hogy teljes mértékben Istenre hagyatkoztak: „Mi hisszük, hogy Ő meg fog bennünket szabadítani, de ha nem tenné, történjen bármi, csak Őnéki szolgálunk.” Van-e ennél csodálatra méltóbb dolog? Igen, van: Isten azon terve, amellyel kimentette őket a tüzes kemencéből.