Amikor a háromból nyolc lesz

https://youtu.be/yZsZdcckBqw
„Ha azért ti, gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.” (Lk 11:13)

Az iskolában volt olyan tanárom, aki általában nagyon alacsony jegyeket szokott adni, például hármast. A hármas gyakori volt, és úgy tűnik, okkal osztogatták, főleg a jobb tanulóknak. Nem egyest, nem kettest vagy négyest, hanem hármast. Egy idő után megértettem a titkát. Ha olyan tanuló nem végezte el a házi feladatát, vagy nem készült, aki általában szorgalmasan és jól tanult, számára a hármas osztályzat ösztönzést jelentett a jövőre nézve. Arra késztette, hogy többé ne lazítson, hanem tanuljon.

Csodával határos módon azonban év végére ezeknek a hármasoknak mindig nyomuk veszett. Ennek egyszerű oka van: a tanár nyolcasra javította ki a hármas számjegyet, természetesen vigyázva arra, hogy ugyanolyan színű írószert használjon. Volt eset, amikor szemfüles diákok „javítottak” a jegyeiken, ha véletlenül felügyelet nélkül maradt a napló a katedrán. Érdekes tény, hogy a tanár már akkor tudta, hogy a büntetést jutalommá fogja változtatni, amikor a hármast beírta a naplóba. Gyerekként nem fogtam fel teljes mértékben ennek a súlyát, de később megértettem, hogy a megtorlásnak tűnő eljárás lényegében egy lecke, egy pedagógiai fogás, amivel a diákot szorgalomra lehet ösztönözni.

A módszer meglehetősen szülői vonatkozású. Nem minden tanár alkalmazta, de azok, akik számára mi, diákok fontosabbak voltunk a jegyeinknél, mindig megtalálták ezt a kiskaput. Az eljárás kiválóan szemlélteti azt, ahogyan Isten is bánik velünk. Kénytelen aggódni miattunk, és megengedi, hogy egy időre rosszabbá váljék a helyzetünk, de csak azért, hogy később újra az elvárásainak megfelelő állapotba helyezzen vissza bennünket.

Elmélkedésre: Isten türelmetlenül várja, hogy kijavíthassa a gyenge jegyeinket, ha abbahagyjuk a tévelygést. Azzal a céllal enged meg próbát az életünkben, hogy később áldásával halmozhasson el.