Három kecskegida

https://youtu.be/HioQpDBRb5Q
„És bővelkedővé tesz téged az Úr, a te Istened… hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.” (5Móz 30:9-10)

Ion Creangă jól ismert meséjében a kecske bezárja három gidáját a házba, és elmegy élelmet szerezni. Nyilván az ellenség, a farkas lesi az alkalmat, hogy gidát ölhessen. A gidák tulajdonképpen különböző embercsoportokat képviselnek. Szinte minden mesének mély tanulsága van. Figyeljük meg a három gidát, és azonosítsuk a bennük rejlő jelképeket. Az idősebbre hárul a felelősség, nála van a kulcs, vagy legalábbis neki van joga bezárni és kinyitni az ajtót. Az ő vállát nyomja fiatalabb testvérei életének terhe, és benne bízik az anyjuk is.

A középső gida semmilyen feladatot nem vállal el, még legalább tanácsot sem ad, és amikor felfogja idősebb testvére tévedését, próbál menekülni, de annyira felületesen teszi, hogy könnyen megtalálják és megölik. A legfiatalabb gida elővigyázatos, figyelmezteti társait, de senki nem hallgat rá, mivel még túl fiatal. Nem marad más választása, mint beletörődni a sorsába, és a lehető legbiztonságosabb búvóhelyet találni.

Mi, emberek a fentiek közül legalább az egyikhez hasonlítunk.

Némelyikünk úgy érzi, hogy jogában áll másokat érintő döntéseket hozni anélkül, hogy figyelne társai véleményére. A másik oldalon ott van a „legkisebb gidák” csoportja, akiknek van kellő bátorságuk megmondani, hogy mi a jó, és kitartanak a véleményük mellett. Kérlelik a döntéshozókat, hogy vegyék figyelembe a véleményüket. Ezek az emberek kifejlett önvédő érzékkel rendelkeznek, ami megóvja őket, de azt is tudják, hogy nem menthetik meg azokat a társaikat, akik kitartanak balgaságuk mellett. És van egy különleges embercsoport, akik a középső gida módjára viselkednek: semmilyen felelősséget nem hajlandók vállalni, nem is hangoztatják a véleményüket, megelégszenek azzal, hogy elrejtőzhetnek, de még ezt sem teszik úgy, ahogy kellene.

Elmélkedésre: Kérdezd meg magadtól, hogy melyik csoporthoz tartozol. Visszaélsz a pozícióddal? Gyáva vagy és rejtőzködsz? Vagy van bátorságod elmondani a véleményedet, ugyanakkor megérteni is azt, hogy már nem sokra mész a kéréseiddel?