2021. március 7., vasárnap
Harmadik dobogós hely
„Mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.” (1Pt 5:5)
A „6633 Arctic Ultra” elnevezésű ultramaraton a világ legkeményebb versenye. A 2019-es megmérettetést Paul Watkins ausztrál futó nyerte, míg a vajdahunyadi könyvtáros, Avram Iancu a harmadik lett.
A román versenyző így nyilatkozott: „Eljutottam a világ végéig, de semmi érdemem nincs abban, hogy sikerült teljesítenem a távot. Mindent az isteni gondviselésnek köszönhetek. Az pedig, hogy a világ legnehezebb versenyén harmadik lehettem, számomra egy nem remélt jutalom a nehéz megpróbáltatások után. Isten áldja meg Romániát!”
Számos sérülést szenvedett a fagy miatt, emberfeletti erőt fejtett ki, voltak pillanatok, amikor csüggedés kerítette a hatalmába, de a versenyt végül nem ő, hanem valaki más nyerte meg. Mindezek ellenére a román maratonfutó mégis hálás, és Istentől kapott ajándéknak tartja a történteket.
Akkor mutatkozik meg az igazi bajnok jelleme, amikor nem az első helyet szerzi meg, vagy amikor megelőzik az edzettebb versenyzők, és ő mégis alázatos marad. Az ilyen ember általában nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a dobogó magasabb fokán állók mellett foglalhat helyet.
Kiváló példa ez számunkra. Hasonlít a bibliai hősök magatartásához. Ilyen volt például Jób, aki miután mindenét elveszítette, ki tudta jelenteni, hogy áldja Istent, hiszen Tőle kapta mindenét, amije valaha volt. A sikereit nem saját hozzáértésének vagy bölcsességének tulajdonította, hanem Isten jóságának. Lelkünk ellenségét kifejezetten zavarja az ilyesfajta magatartás, ellenben minden bizonnyal szoros baráti kapcsolatban tart bennünket az ajándékok adományozójával, Istennel.
Elmélkedésre: Hogyan kellene edzenünk annak érdekében, hogy alázatos és hálás magatartás jellemezzen még akkor is, amikor nagy dolgokat valósítunk meg?